leltár nézd, itt az életünk; s benne rendbe szedve minden, mi történt velünk...! emlékszem, kedvesem, mennyi jaj, mennyi sóhaj, millió csók, bók, adok-kapok, (ó, mi bolondok!), és mennyi megesett eset, pillanat-életünkben mennyi kaland, és mennyi tipegő-topogó lépés, esdeklő tekintet, kérés, kéretlen történés, mennyi halk szó, csalfa, s bohó, mennyi lágy érintés, vad vita, és veled, szerelmem, sok buta, csókba fulladt gyűlölet, tisztelet, szeretet, és mi is volt még? rég eltűnt közös barátok, elvesztett álmok, valóságok, s mindig, mint zsarátnok izzott a vágy, és izzadt az ágy, és nagyra törő tervek, rettenetes terhek, kemény legény voltam, ígértem, sziklákat görgetek, s égbe megyek, neked lehozok minden csillagot, és napi betevőért szenvedtünk, sürögtünk-forogtunk, és vágytunk jó szóra, nyáron fagyra, télen napra, erős várra, nyugalomra, és emlékszem, adtam neked, mit tőled kaptam, mit magamban találtam, s vártam, vágytam, választottam, s engem választottak, sírtak értem, kértem, kértek, írtak, szóltak, de nem hallgattam, ordítottam, és te is velem, egyetlen szerelmem, s kaptuk a nagy pofonokat, mit a sors bőkezűen osztogat, a sors, mely lelkeket fosztogat, és röhög, ha belénk rúghat, (ó, te dög! - vádoltuk), és csikorgott fogunk, kerestük jogunk, és árultuk, eladtuk erőnket, tudásunk fillérért, mosolyt ingyért, vigyétek, vegyétek, mindent adunk, több boldogságot akarunk, még egy picit, rég erre vártunk, még mindig várunk... csak várunk... |