Amiről írsz -ölben ülve bepisilni-, az szerintem is az egyik legészveszelytőbb dolog a világon. A szerelem, a bizalom, az érzékiség, az összeolvadás tökéletes harmóniája, amikor az a csodálatos, lüktető forróság borzongatóan, egyenest a szívedbe súgja: Tessék, mindenem a tiéd magamból. Kínzó és szinte gyötrelmes, de ugyanakkor mámorító az a kettősség, ami ezután következik: Most akkor maradjunk így örökre, átázva, ringatózva egymásba simulva? Dehát ez képtelenség, hiszen miden másodperc elviselhetetlen örökkévalóság, amíg nem érezhetem az ízét ennek a vadító és mámorító, ösztönöket robbanásig hevítő szerelmi vallomásnak. Persze tudom, hogy nem mindenki érzi feltétlenül ugyanezt, de talán itt a fórumon mégis mindenki érti, hogy mire gondolok.