Sziasztok!

Ha velem olyan történne, mint Krystinnel, az biztos, hogy annak a barbárnak egy életre elvenném a kedvét a felületes munkától.
Az a minimum lenne, hogy visszamennék, és a sárga földig kiosztanám, lehetőleg csúcsidőben, de egy ilyen sztori után nincs az az isten, hogy ne pereljem be.
Az a probléma ugyanis, hogy ha az ember nem balhézik, akkor gyakorlatilag nincs következménye, bármit is csinál, ami az önhittséget csak növeli, ezzel a hibázások valószínűségét is.
Én pl. személy szerint megköszönném a pórul járt gazdiknak, ha evolúciós mechanizmusként működve szórnák az ilyen orvosokat, hiszen ha hullik a férgese, akkor kisebb az esélye, hogy én a saját blökimmel egy ilyenhez kerülök. Ha én ilyennel találkozok (inkább nem szeretnék, de az neki sem lenne jó) biztosan ezt fogom tenni.
Én azt gondolom, hogy orvos-orvos, gyógyító-gyógyító, akár humán, akár állat. Az ember a szerettei egészségét, és életét bízza a tudásukra. Szerintem egy kutya vagy más, az ember szívéhez és életéhez akár évtizedek alatt hozzánőtt állat elvesztése tud úgy fájni, mint egy ember-baráté, és ha ez valakinek a felületes, pénzéhes, szakbarbár, lusta, önhitt stb. hasonló hozzáállása miatt következik be, meg lehetett volna akadályozni, csak ő nem figyelt oda, annak én kitekerem a nyakát. Szakmailag legalábbis.