Sziasztok!

Remélem, nem bánjátok, hogy csatlakozom, de erőt szeretnék meríteni belőletek. Én egy pozitívan gondolkodó emberke vagyok (27 éves), ja és még sose fórumoztam.

Na a történetem: Elég "hamar" (az elhatározástól számítva) kiderítettem mi a bajom, a net segítségével. 8 éve vagyok együtt a férjemmel, ez év elejétőlszeretnénk babát. Az a szerencsém, hogy hallgatok a megérzéseimre és egészségügyben dolgozó révén csak úgy akartam nekivágni, hogy totál kivizsgálás mindkettőnknél. Addig 34-36 naposak voltak a ciklusaim, ahogy eldöntöttem, hogy gyereket szeretnék, nem jött meg 2 hónapig, fél év alatt csak 3szor volt esélye próbálkozni. Az UH-án nem volt ciszta, a hormonleleteim mindenki szerint(3 orvost kérdeztem meg) jók. Nem tünt fel nekik a rossz FSH/LH arány, én ezen az úton indultam el, mert mégsem normális, hogy nem jön meg. Ja és híztam 7 kg-t, pedig mindig vékony voltam, mert alig ettem, túlságosan hízékony alkatom miatt.Ráadásul itt-ott fekete szőrszálak, és szédültem éjjel-nappal (azt addig is, de nem ilyen durván). Eljutottam 1,5 hónapja a mensm-hez, a dokinak mondtam, hogy szerintem pco-m van ciszta nélkül. Nem nevetett ki, hanem elküldött vizsgálatokra: mindenem jó, csak az inzulin 120 perc után 220 volt és elájultam, és a tesztoszteron picit magas, de még határon belül. Szedem a metformint, diétázok és Avivázok és nagyon jól érzem magam, fogytam 5 kg is!.Még nagyon az elején kaptuk el. Persze nőgyógyászt váltottam, aki megspékelt egy kis Clostyval, ha már sürgős(ez szerintem felesleges volt) és immunerősítő bogyóval. Most várom az eredményt. A hőgörbém frankó,de félek reménykedni, mert megint pofára esek. De 1,5 hónap Metformintól ne várja csodát, ugye? Szeretnék egy kis bíztatást, ha épp ráértek.