Van egy elméletem. Szerintem a dolgozó tömegek imádnak gyönyörködni más munkájában. Fotelből szeretik nézni, hogyan mozog és milyen arcokat vág más munka közben. Szeretik, ha felismerhető érzésekről árulkodik az arckifejezés. Történetesen minél létványosabb ez a munka, amit más végez, és minél őszintébbnek, hogy ne mondjam, intimebbnek tűnnek a gesztusai, a plebsz annál jobban szereti bámulni, sőt fizetni is hajlandó, hogy láthassa. Egyszóval a showbiznisz nagyjából arról szól, hogy fizetünk azért, hogy valakit pőrén láthassunk. Pőrén pedig hagyományosan a művészek és az őrültek szoktak flangálni. Stb.
Babarczy Esztert a lehetetlen frizurái mellett rendkívül kedvelem, Sík Endre a szintén lehetetlen frizurájával együtt nagyon rokonszenvesnek volt, jó volt a beszélgetés, szép volt a tánc is, szép olyan értelemben, mint mikor valami szépre azt mondjuk, hogy szép.