Nincs meg az az eredmény, ami feljogosítana kijelenteni dolgokat, úgyhogy a tévedés jogát fenntartom :)
Az a véleményem hogy az izomzatminőség-elmélet, az olyasmi, mint a Vanderschelden féle szárnyelmélet. Helyes. Csak nem ott van a helye a dolgok rendszerében, ahová alkotója helyezte.
Ott van szerepe, hogy a galamb elmerevedés nélkül sokáig tudja tartani az utazósebességét. Nagyon könnyű, "lebegős" galambnál kevesebbet számít. Megfigyeltem azt is, hogy kissé mély mellcsontú galamboknál, melyek hozzá elég "vállasak" is, valahogy szabadabb játéka van az izomzatnak (az izomkötegek nem dolgoznak egymás ellen) mégha egyébként kissé merevebbnek tűnik is. Lehet, hogy ezért nem szelektálódtak ki a mai napig a mély vonalak, lásd v/d Pol.
A másik, hogy elvileg a merevebb galamb nehezebben regenerálódik, de ez sok más tényező függvénye is.