Teljes mértékben egyet értek az elöttem szólóval! Egyébként ha valaki ennyire nem kedveli a lovakat, minek irogat egy lovas fórumba? Kedves még csak az kéne, úgy gondolom, ha nem változtatsz a hozzáállásodon, soha nem fogsz ráérezni, milyen az mikor ló és lovas  felszabadultan, kötetlenül, tökéletes harmóniában tud együttműködni, minden erőszak nélkül, és még csak azt sem veszed észre, hogy a lovas mivel késztette a lovat egy bonyolult mozgáskombinációra, annyira apró mozdulatra is reagál a ló... Az hogy rádlép ez előfordul, de biztosíthatlak róla hogy egy el nem rontott, emberek által meg nem félemlített ló esetében ez teljesen véletlen, és ahogy észleli a bajt egyből leveszi a lábát, és érdekes módon már előfordult, hogy ráléptek a lábamra, de még egyszer sem "töltöttem gipszben a nyarat". És csak úgy elárulom, hogy normális esetben a ló annyira vigyáz a szeretett emberre, hogy bizalommal a hasa alá is feküdhet a boxban (ahol mint tudjuk a ló szabadon mozoghat) akkor sem fog rálépni, sőt inkább úgy vigyáz rá mint a szeme fényére (ugye nem gondolod hogy pl. a csikójára is rálép??).

Különben meg mért ne tudná viszonozni a szeretetet? Nem is értem ezt egyáltalán honnan veszi valaki... Arra emlékeztet mikor szegény nagypapám azt mondta hogy az állatok nem tudnak gondolkodni.. Hát hogy ezt is honnan vette???? Na mindegy is, mert én akkor hozzá nem értő gyerek fejjel elhittem. De most képzeld el ha valaki imádja a lovakat csak épp nem ért hozzájuk, és ilyen rémtörténetekkel elijeszted, aztán lehet hogy ő lett volna az évszázad lovasa... 

Végül is nem hiszem hogy számomra több viszonzás kéne, mint az a rengeteg puszi, az üdvözlő nyerités,a meglátl, és már rohan is hozzám, az hogy egy szavamra a világ végéről is vissza jön, pedig nincs rajta még kötőfék se, és ott kell hagynia a legelőt, ja és természetesen az a rengeteg helyezés, kupa, szalag, oklevél, amihez hozzásegített, pedig még csak nem rég kezdtük! Nélküle azt hiszem sehol nem lennék... Tulajdon képpen nincs több mondani valóm, mert ezt úgy se fogod érezni, és nem tudod meg soha, hogy mit hagytál ki az életedből...