Ez egy hihetetlenül fontos gondolat.
A nagy örökítők hirtelen tettek egy ugrást az adott kor és környezet szinvonalához képest.
Hogy ezek a nagy nevek jelentsenek ma is valamit, ahhoz az kell, hogy biztosan tudjuk, az a többlet nem veszett el menet közben. Egyetlen közbeeső tenyészgalamb, ami nélkülözi ezt, megakasztja a sort, és onnantól papírtigrisek kelnek csupán.

Attól félek, hogy az a genetikai plusz, ami a Schaub és Máj galambokban a győri galambállományokhoz képest a 70-es években kétségtelenül megvolt, mára nincs meg. Mindenesetre nagyon meg kell sarabolnom az állományomat (az eddiginél jobb tartási körülmények között), hogy ezt meg tudjam ragadni. És a dolog alighanem pótolhatatlan. Ez a genetika utoljára Markó Dezsőnél teljesített, de ő már rég más vonalakra váltott.