Mint tudjuk, többen túlélték a kresztrefeszítést.

 

Jézust már holtan szedték le a keresztről. Nyilván nem egy élő testet kértek ki a helytartótól, és annak küldötte – aki meggyőződött a halálról egy cupé de grace döféssel, amely már amúgy is poszt mortem érte a testet – nem véletlen jelentette a halál beálltát. A római őrség, amely a keresztről történő levételig őrizte a testet, az életével fizetett volna egy élő ember elengedéséért. Felépülése gondos orvosi segítség esetén is kétséges, de elképzelhető – mivel ismerünk ilyen példát. Azonban az egyéb sérülések ennek ellene hatottak volna: korbácsolás, töviskorona, oldalseb.

Senkivel sem találkozott pár nap elteltével, mivel azok a beszámolók az evangéliumok legkétségesebb részei. Mintegy késői betoldások, a korabeli kritikák ellenében. Az igazi történet befejeződött a feltámasztással. Különben minek lett volna elgördítve a kő?

 

( Péter apostol pünkösdi beszédében nyoma sincs a jelenések felsorolásának, pedig időrendben akkor már ezeknek meg kellett volna történniük. )

 

Persze ez a lényegen nem változtat: a vakok csak vak vezetőikre hallgatnak, hiszen a hit hallásból van, a szemét pedig nem szeretné kinyitni senki…