"A legjobban azoktól őrizkedj, akik szerint a világ nevetségesen egyszerű, és minden baj egy okra vezethető vissza. Ha pedig netán a megoldást is rögtön tudják prezentálni, akkor aztán igazán vigyázni kell velük."

 

Tetszetősek ezek a mondványok, de logikailag önmagukat helytelenítik.

 

A konkrét esetben ez a szuicid szösszenet azért sem hat meg, mert nyilvánvaló, hogy az emberi tevékenységnek az ember az alanya, s ha ez tevékenység veszélyt hordoz, okát csak egyetlen helyen keresheti teista, ateista: az emberben.

 

Az ember kipróbált sokféle társadalomszervezést, tudatalakítást. Ezekkel ide, a szakadék szélére jutottunk, nemiségben, környezetrombolásban. Akik mernek félni, már juhnejt, pacimamit, globális vészt emlegetnek. Aki félni se mer, persze, legyint s mantrázza a nyugit. A gyermeknek is idő kell, míg megtanul okosan félni.

 

Én már csak egy tartalékot látok fajunkban: az emberiség másik jófelét, a nőket.

Mondtam, mi, férfiak, majd beszélünk tetteikről.  

Szóval vállalom: egyedül az emberiséget okolom az emberiség mai állapotáért. Bizony, vigyázni kell velem.