Na, Te még lehetsz galambász-szakíró is. :-)
Jókat gondolsz, de lebecsülöd a saját eszedet, és bár felismerted az ellentmondást, nem hiszed, hogy neked van igazad.

Ám nagy szerencsédre velem találkoztál, és rávezetlek, hogy saját gondolataid fontosabbak, mint a tekintéllyel támogatott vélemény.

Állításaid nem pontosan fedik a valóságot. Ha megkaparintod Piet de Werd A levegő versenyparipái című könyvét, akkor látsz egy teljes oldal galambfényképet, ahol PdW tiszta Janssen nagyhosszútávúi láthatók.
(Ha a címre rosszul emlékszem, hoppá. Arról a könyvről beszélek, ami Pakuts fordításában kb. 15-20 éve megjelent magyarul is.)

Azaz nem egyértelmű az állítás, hogy sprinterből sosem lesz hosszútávú. Lehet, van rá példa. De magyar maratonosokat is kereshetek, akik inkább rövidtávúnak nevezhető egyedekkel sikert értek el.

Dobd sutba ezt az elméletet, meg van cáfolva.

A tájékozódóképesség pedig nem kötődik sprinter-, közép- vagy hosszútávú típushoz. Semmilyen típushoz nem kötődik, az egyik galamb jobb, a másik rosszabb ebben. Ennyi.

A távolságra beállítódás fizikai tulajdonságok halmaza (idegrendszer, gondolkodás, tüdő, izomzat, csontozat, glikogénraktározás, salakanyageltávolítás, stb.), a tájékozódás inkább idegrendszeri jellemző. Nem szükségszerűen buta a hosszútávú.
:-)

A sprintereknél csak azért nő meg a tájékozódóképesség jelentősége, mert nincs idő korrigálni, a lista pillanatok alatt bezárul, nem várnak a kitérőre. A tudományban ezt hívják "utána, tehát miatta" hibának. Látszólagos következtetések.

És ha józan paraszti ésszel belegondolsz, az ezer kilométerről felengedett galamb rossz irány esetén sokkal távolabb kerül optimális útvonalától, mint egy 200 km-es.

Bízvást sutba dobhatod a "sprinter jobban tájékozódik" elképzelést is.