Óceánmélyen

 

Elhantolatlan mozaikok

tompa élei szúrják szívem.

Belülről vérző csókok

Életfogytig tartó foglya lettem.

 

Megfeneklett évek

mélyére nézek:

Szememet bántó pusztító végzet

látványa bénít, mint a kígyóméreg.

Hajnalban támadó színes merénylet

néma tébolya bilincseli lelkem a múlthoz:

- A forrón ömlő könnyek!

- A reszkető könyörgések!

- A sipítva-síró vallomások!

 

Ködbe fúlt, kongó élet-váz

eljövendő emlékei kísértenek.

Sómarta színeivel a kopott máz

soha el nem jövő fénye hiteget.

 

Partra vetett rozsdás játék –

Többet nem játszanak vele,

nem ajándék;

Elsüllyedt, régi tájék

elátkozott színhelye.