A tegnapi Gázló 90 nagyon levett, nagyon nem vagyok hozzászokva a terephez, ráadásul még a telóm is csak merevvillaként funkcionált. Hajag felé még meg is kellett állnom némi tápolásért, mert majdnem leszédültem a kerékpárról. Az Augusztin-tanya után meg benéztem az elágazást, gyanús is volt, hogy az előörsömet jelentő három-négy sporttárs csak úgy eltűnt, de miután megkérdeztem egy arrajáró párocskától, plusz még egy másik gázlóst is láttam arra elsuhanni, így hát folytattam az utam- Herend felé. Azért ez nem kicsit volt bosszantó, hogy végig sikerült rajta maradni az úton (tartottam tőle hogy eltévedek), és az utolsó szakaszon ugrik be egy ilyen gikszer. Ráadásul a márkói kereszteződésnél még egy-két kolléga úgy is nézett rám, mint a véres rongyra, "hogy mit csalok én itten", mikor éppen plusz kilométereket raktam a nyolcason (márhogy a főúton).

Végeredményben nem volt rossz a dolog, a szervezés csillagos ötös, érezhető volt a lelkesedés. Azért kétszer is meggondolom, hogy jövőre induljak-e.