Na, így fürdés és vacsora után máris szebb a világ. :-) Remélem mindenki épségben hazaért Veszprémből. Én kiraktam Profot a Szfehérvári állomáson, és most Agárdon gubbasztok, nem kicsit fáradtan. Állítólag itt van Phu is a szomszéd utcában. :-)
Hát a Gázló... A Gázló jó volt mint mindig. Ezúton is meg szeretném köszönni a Szervezőknek a (szerintem) hibátlan rendezést. "Merjünk nagyokat álmodni" gondoltam, és a 130-ra neveztem. Rövid előkészületek után "légüres térben" indultam, direkt akartam így. Saját tempót akartam menni, senkihez sem alkalmazkodva, és senkit sem feltartva. Phu tavalyi trackje volt a GPS-ben, ezt követtem végig, semmi bolyongás, semmi eltévedés nem volt.
Az elején gyorsan teltek a kilométerek, mentem, ettem, ittam. Bánd előtt ért utol Laczka és Hitman, ők a herendi emelkedő tetejéig bírták csigatempómat, majd otthagytak mint gyorsvonat a rinocéroszt. Mentem mendegéltem, jöttek a pontok, minden oké volt. Még a pulzusom is, 145 körül volt az átlag. Ekkor még. Odvaskőnél kaptam vizet, majd a műútnál a 130-felé fordultam. Ez innen kezdve tök ismeretlen rész volt, soha nem jártam még erre. Volt egy kinyomtatott szintrajzom a stucnin, tudtam mi vár rám a 48. és az 56. kilométer között. Letértem az aszfaltról a széles erdei útra, elkezdtem mászni, és elfáradtam. Így, egyszerűen... Emelkedett az út, de nem annyira, hogy így megboruljak rajta. 22/32-ben tekertem (!!!), haladtam 7-8km/h sebességgel, és 165 felett volt a pulzusom. Ekkor már tudtam, hogy nem fogok tudni még 90km-t menni. A vészterv az volt, hogy felmegyek a Kőris-hegyre (hogy tudjam milyen) majd vissza az elégazáshoz, és tovább a 90-es táv útján. Mentem, mentem, de másfél km múlva éreztem hogy ez nem oké. Lehet hogy kínkeservesen felvonszoltam volna magam, de utána a Hajagon tuti nem tudok felmenni. Szóval sarkonfordultam, és legurultam Bakonybélbe. Ott 20 percig beszélgettem Nomadékkal, ittam fél liter kólát, majd mentem tovább.
A Hajag olyan volt amilyen tavaly is. Brutálisan meleg, szenvedős. Kétszer 3 percre meg kellett állnom pihenni... Itt ment el mellettem rondán nagy tempóval J.K.F. kolléga, akiről csak a célban tudtam meg hogy ő volt, de jobb később mint soha. :-)
A hegytetőn a nemist által adott víz életmentő volt, egészen feltámadtam tőle, és az ereszkedés Hárskútra is pihentető volt. Innen már nem történt sok érdekes, egyedül a Márkói pont utáni füves, rázós 3 km volt az, ami nem esett jól.
A célban megkaptam a 90-es emléklapot, de nem érdemeltem meg. Nem a 90-et teljesítettem, hanem a 130-at nem teljesítettem.
Az út alatt elfogyott 2 párizsis-sajtos zsemle, 2 Isostar gél, fél liter kóla, 1.5 liter izotóniás lé, és 2.5 liter víz. Mindez kb. bruttó 7 óra alatt. Azóta már megittam újabb 1.5 liter folyadékot, és egész nap csurgattam összesen kb. 2 decit... Totálisan kihajtottam magam, ennyire vagyok most képes. Remélem azért lebaszást nem kapok érte. :-)
|
