Mi is tavaly tavasszal fogtunk hozzá egy bővítéshez, talán idén ősszel eljutunk a végére.
Volt néha, hogy sírhatnékom támadt, mikor minden le lett tiporva, ahol gyakorlatilag semmi tennivaló nem lett volna, ezért nem is kerítettem le. Azokat a részeket amit szerettem volna megőrizni, és félő volt, hogy oda is kerülne minden.
Nálunk sajnos elég rendetlen emberek dolgoztak, akik álomszépen csinálnak mindent, csak a már meglévő dolgokra nem vigyáznak. Így kompromisszumot kötöttem, ezért is volt olyan rész, amit lekerítettem, viszont olyan is, amit fel kellett áldozni, és később újratelepíteni - valahova muszáj az anyagokat, sittet tenni.
Mikor azt sikerült megértetnem, hogy mialatt az építkezés halad, mi itt élünk három csemetével, ezért kérem, hogy acsikket, szemetet, szöget és egyebet ne dobálják el mindenhol, kicsit könnyebb volt megőrizni a kertet, mint életteret. Így is vannak részek, amiket talán csak jövő tavasszal lehet újra kertnek nevezni, de már siker az is, hogy 1-1 részt "visszaszereztem" :)
Tehát szerintem nem kell, hogy teljes kert halálát jelentse egy építkezés, be biztos, hogy vannak olyan részek, amiket sejnos újra kell majd építeni (az viszont meg egy gyönyörű időszak)