Sajna, igazad van, nem is annyira anyagi helyzettől függő ez, mint társadalmi neveltetéstől- bár némi összefüggés biztosan van a kettő között. Én is, - és szerintem sokan tudnak itt hasonló történetet mesélni- jártam már úgy, hogy a kézzel- szeretettel készített, egyedi és személyre szóló ajándékomat nem tartották valami nagyra, mert nem 5 számjegyű ára volt. Egy falusi, gazdag barátnőm esküvőjére (persze a pénz mellett) jeggyűrűpárnát hímeztem az ifjú pár monogramjával. Mivel nem vagyok túl jó laposhímzésben, és szaténra készítettem selyemszállal, vagy két hónapot molyoltam rajta, hogy tényleg méltó legyen a nagy napra. Nagyon izgultam, tetszik-e majd nekik, a barátnőm teljesen meghatódott, és biztosan valami nagy dícséretet akart mondani, mert azt mondta, "olyan szép, mint a gyári.." Ő nyilván nem sértésnek szánta, csak az neki a "jó". Tehát bennem is mindig megvan a kétség..

Editsokadik úgy mesélte, hogy régebben egy néni horgolt kicsi babatakarókat minden csomagba, és az anyukák nagyon örültek neki.. Én csupán ötletet akartam adni, ha valaki kreativitásának csak a céltalanság szab határt, az ne legyen akadály.. :-) Az amerikai quiltesek-babáso körében is nagy "divat" egyébként a karitatív varrogatás..