Pár szót a sötétítésről.
A galambnak megvan a saját biológiai órája, a nevelés, vedlés, fizikai állapota ezen óra szabályozása alatt áll. Világos, hogy legfőbb vezérlője az évszakok változási rendje, amely így egy éves ciklusokba szervezi az életműködés szakaszait.
Az évszakok változását a szervezet kialakult rendszerekkel követi, a hormonokkal. A bilológiai óra az évszakok fénymennyiségét érzékeli, és ez hozza létre a felfutó és a csökkenő szakaszt. A több fény több hormon termelését okozza, és fordítva.
A több hormon emiatt az óra állásának megfelelő tevékenységekre készteti a szervezetet. Például elindítja a vedlés bizonyos fázisait.
A sötétítés nem más, mint a biológiai órának a fény visszafogásával történő visszaállítása vagy lelassítása. Emiatt a vedlés lelassul, és a forma lefutása is késlekedni fog, elméletileg. Magyarán a szervezet később kapcsol vissza tartaléküzembe, a galamb tovább versenyeztethető.
(A valóságban nincsenek ilyen éles határok, minden hosszas átmeneti szakaszon át változik, de nem akarok túl bonyolultan írni.)
Kora tavasszal a galamb később kerül formába, nyár közepén később szűnik meg a forma. Tehát minden esetben mérlegelni kell, mire vágysz, és aszerint cselekedj.

A fény ellenkezőleg is működik. Ha télen akarsz tenyészteni, éppen ellenkezőre van szükség, a dúcot ki kell világítanod, hogy a tojástermelődés egyáltalán meginduljon. Ha korán formába akarod hozni a galambot, ugyancsak világíts a kora tavaszi időben.

Ezek a fényjáték előnyei, de vannak hátrányai is.

Először is a biológiai óra tartós eltérítése felboríthatja a galamb hormonrendszerét. Emiatt esetleg a következő évben csalódások fognak érni, de már az azévi vedlés is problémás lehet.
Másrészt a túlnyújtott formaszakasz többet vesz ki a galamb erőtartalékaiból, mint kellene. Ez versenyzői életpályájának megrövidülésére vezet. Vagy esetleg el is veszik, mert szervezete nem bírja ki a túlterhelést.