Pincési Judit: Ha gyermekkoromban találkozunk

Ha gyermekkoromban találkozom veled,
kézenfogva végigviszlek
a láncfüves udvaron,
és megmutatom neked
azt a kavicsomat,
amely titkos jeleket sugároz.
Ha gyermekkoromban találkozom veled,
azt mondom: a Manókirály
lerombolta palotánkat,
s azóta királyapámmal
és három királynőmostohámmal
egy sátorban élünk --
de csak azért,
hogy te erre azt mondd:
gyere velem haza.

Az éjszakai sírásokról nem
beszéltem volna,
mert a kimondott titok
virágporrá válik,
és kell, hogy legyen olyan titkom,
ami csak az enyém.

Ha gyerekkoromban találkozom veled,
némán ugrándozva hazáig futok,
hogy különbnek gondolj,
mint amilyen vagyok.
Egyik tenyeremen egy kis ravaszság lett volna,
másik tenyeremen egy kevés rémület.
De aztán bevallottam volna azt is.