Székely bácsi kiváló gazda, három méteres a kukoricája, banán, narancs, minden megterem a kertjében. Az elvtársak igen figyelgetik, hogy ni, az öreg mi mindenre képes a zord időjárás mellett ezen a bivalybasznádi sziklás talajon. Jelentik is azonnal Moszkvába, hogy né, van egy ilyen ügyes gazda, nem-e kell az oda a tundrára, hogy ott is termővé tegye a talajt. El is viszik az öreget Moszkvába, ahol elmagyarázzák neki, repülővel közelítik meg a helyszínt, majd ott, ahol már van út, ledobják ejtőernyővel. A gépen elmagyarázzák, hogy meg kell húzni a piros zsinórt, és akkor nyílik az ejtőernyő, ha mégsem, akkor a fehéret kell meghúzni. Aztán odalent majd várni fogja egy mikrobusz. Száll az öreg lefelé, ráncigálja a piros zsinórt, kezében marad. Megrántja a fehéret, az is leszakad. No - gondolja az öreg -, ezek után már csak a' baszik bé, ha a mikrobusz se fog várni