Az állam az egyháztl természetesen el van választva a szó alkotmányos, törvényi és intézmányi értelmében.

 

Akik ezt az elválasztást hiányolják, vagy nem érzik teljesnek, pontatlanul fogalmaznak, és többnyire azt akarják mondani, hogy az egyháznak a megítélésük szerint túlságosan nagy szerepe van a politikai életben.

 

Ez sem pontos fogalmazás persze.

 

Én azt mondanám, hogy az egymástól elválasztott állam és egyház legitimitása között se legyen átjárás és az állam illetve a szabad polgárok szabad és demokrata közössége semmilyen köteles tisztelettel nem tartozik az egyházzal szemben, amiképpen (és nem függetleül attól hogy) az egyház - helyesen - jogának érzi, hogy a szabad és demokrata polgárok és a laikus állam döntéseibe és értékrendjébe beleszóljon.

 

Erre az alapot az egyháznak a maga által állított transzcendentális küldetés és a magáról állított erkölcsi felsőbbrendűség adja, amelyet viszont a szabad és demokrata közösség joggal röhög ki és teszi gúny és kritika tárgyává: ez a laikus állam dolgaiban semmiféle respektust nem alapoz meg.

 

 

Az egyház mindenbe beleszólhat, testületileg is és egyes papjain, szervezetein és hívőin keresztül, de ezeket a véleményeket kizárólag tartaélmuk alapján kell megítélni és eo ipso, önmaguknál vagy transzcendes hivatkozásoknál fogva  sem az egyház(ak), sem a poltikai állásfoglalásaik, sem a viselt dolgaik semmiféle  köteles respektust nem érdfemelnek, nyugodtan tehetők megsemmisítő kritika tárgyává.

 

Amennyiben az egyházak élnek a bölcs önkorlátozással a laikus állam és a szabad és demokrata társadalom meg a szabad és demokratikus alaprend ügyeibe tartozó - egyébként jogszerű - belebeszéléstől, és nem igyekeznek transzcendens hittételeiket a demokratikus állam napi politikai ügyeire lefordítani,  annyiban megóvják magukat és hittételeiket e szintén jogos és megsemmisítő kritikától.