Ha kérdezed, hogy mért, én sem tudom a választ.

Mégis itt vagyok és kész! Nem is érdekel, mit szól más, csak

Úgy ölelj most kérlek, hogy elfelejtsem, várnak még az éjjel…

 

Veszélyes és/így mégis kell…

Az a pillanat, s az őrült szenvedély,

Elég néhány lopva szerzett éjjel.

Csak ennyi kell…

És semmi más, ne is kérdezd, mért.

Ez pont elég!

 

Játszom a tűzzel,

De mégis csak ő kell.

Érzem, hogy felforr a vérem már.

Veszélyes a játék,

S inkább rosszul járnék

De én mégis megtenném, bármit kíván.

 

Nem én akartam így, csak megtörtént és én sem értem,

Az ösztönöm mért hív, és mért nem nyugszik már a szívem

Újra hozzá szólít, és visszatart, ha indulnék el…

 

…és rosszul végződhet talán, én is rájöhetnék már.

Mégis mit tehetnék még, szívem már rég tévúton jár.

                                                                     " Szátszom a tűzzel...  Kecskés Tibor"