Tapasztalatszerzés: jól írod!

 

 Sok szellemi hagyomány szerint a lélek azért záratott a testbe, hogy evilági "munkássága" során megkülönböztetőképességre tegyen szert. Hogy megismerje a "jót", "rosszat", elválassza a könnyűt a nehéztől, és ne elmerüljön a tapasztalatokban, mert akkor az nem "tapasztalat" lesz, nem belátást fog eredményezni, hanem csak mélyebb alászállást.

 

 "Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyüt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel."  mondja Hermész

Triszmegisztosz a Smaragd Táblában.  

 

  Igazából nem is "mi" szerezzük ezeket a komolyabb tapasztalatokat, hanem a lélek: sokszor gőzünk nincs róla, nem tudatos a számunkra, de belül érezzük valamiről, hogy ez "használt", vagy nem, hogy kaptunk valami teljesen megmagyarázhatatlan kincset, ami csendesen parázslik bennünk, noha szavakba  

nem tudjuk foglalni, s esetleg nem is akarjuk "megérteni"... A lelkünk "érti", ez a fontos. Csak ne csapjuk rögtön agyon az aggyal! :)  Ne akarjuk bedobozolni, viszonyítani, definiálni, elhelyezni a töri könyvben, stb. Felesleges. Az más szféra.    Üdv!