"sikolts!
nem hallja senki!
sikolts csak...
én hallgatom és akarom
hogy újra tedd!
lelkeden fusson végig a hang
járjon át bensődben minden zugot
rezonáljon tested viharával

suttogás és sikoly
egységet alkotó ellentétek
de ezer suttogásból
soha nem születik meg
egyetlen sikoly sem
és egyetlen sikolyt
nem darabolhatsz
ezer suttogássá

sikolts hát
én majd suttogok
hangom mégis erősebb lesz
a Tiédnél

súgom az Igazat
Te sikoltsd a Jót
súgom az Álmokat
Te sikoltsd a Valót

suttogásom bilincsed lesz
sikolyod felszabadít
suttogásom átölel majd
sikolyod szétszakít

suttogásom altat-ringat
sikolyod lázítva űz
suttogásom enyhít-hűsít
sikolyod égető tűz

súgom a Dallamot
sikoltod a Szavakat
súgom Önmagam
sikoltod Magadat

karomban tartalak
és halkan suttogok
most távolra kerültek
az iménti sikolyok

elandalít a szó
Te nem is létezel
már nincs sikoltás
nem is ébredsz fel

újra összerakjuk
a sikoly törte csendet
suttogások építenek
a lelkedben rendet

míg fáradt tested piheg
tudatod lassan visszatér
suttogó szavam nyomán
az elhalkult sikolyok helyén
a régi hangok élni kezdenek
megszületnek újabb vágyak
az új suttogások
az új sikolyok lesben állnak"