szixi

Érdekes a beszélgetés a Hagymácskáról, bár elég régi az utolsó hozzászólás. A sok kellemes emlék felidézése igazolja, hogy ma is van igény rá, érdemes lenne hozzáférhetővé tenni, elsősorban DVD-n. A hozzá fűződő kellemes asszociációkat láthatóan más területen is hasznosítani kívánják, például a Hagymácska elnevezést ktf.-től felvágottig a legkülönbözőbb területeken használják.

A szovjet rajzfilmet a nagyáruházak is árusítják, elég szép sikerrel. A magyar produkciót viszont nem. Az MTV tévéjátékai közül már annyi aratott sikert videón, DVD-n, hogy ezt  is bátran kiadhatnák. Csak hát - melyik változatát? A beszélgetésben az emlékek eléggé összekeveredtek Katkics Ilona két rendezéséről, az MTV két tévéjátékáról. Az elsőt még a magyar televíziózás hőskorában, 1962-ben készítették, elég korszerűtlen technikával, fekete-fehérben. Ennek a címszereplője volt Kóti Kati. A másodikat két évtized múlva rendezte ismét Katkics Ilona, nemcsak tapasztaltabban, de már színesben, technikailag is kifogástalan színvonalon. Ezt játszották éveken keresztül többször is abban az időben, amikor a beszélgetők stílusából következtetve az emlékeik keletkezhettek. A második tévéjáték a rendezőnő békéscsabai rendezését felhasználva készült. A címszerepet benne Geszty Glória játszotta, aki ezért nívódíjat kapott. A nevével az elmúlt években a Ruttkai Éva Színház előadásain, de inkább televíziósként, a Zenit TV főszerkesztőjeként és műsorvezetőjeként találkozhattunk. Mai ismertségét biztosan befolyásolja, hogy ezért más tévékben ritkán szerepel. DVD-n pedig tudtommal csak a Hofélia Gertrúd királynőjeként és Marco Ferreri Nitrato d'argento (Ezüstnitrát) című filmjének Szőke Dívájaként látható.

Több példa igazolja, hogy egy művet több DVD-felvételen egyszerre kapni lehet (Pál utcai fiúk, Bob herceg, Csárdáskirálynő stb.). A Hagymácska két változatára is valószínűleg még egyszerre is lenne igény. Ha mégis választani kellene, akkor viszont lényeges, hogy mégiscsak elsősorban gyerekeknek készült, és az ő érdeklődésüket a színes, korszerűbb előadás biztosan jobban felkelti, mint a mára már inkább filmtörténeti érdekességnek számító régi fekete-fehér film.