Ó Istenem! Engem újra meg újra úgy sziven üt, ahogy olvasom, hogy mik történnek veletek. 

 

Biztosan ismeritek sokan, de nekem segíteni szokott, hogy tovább tudjunk élni.

 

"Isten, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok, bátorságot, hogy változtassak azon, aminek a megváltoztatására képes vagyok, és bölcsességet, hogy mindig megmondhassam mi a különbség a kettő között."

 

Én úgy hiszem az anyák tudnak valamit, a legtöbbet és mindent amit tudniuk kell, ha a gyerekeikről van szó. Valami ösztön ez, ami segít kikeveredni a gödör legmélyéről, ami segít eldönteni mi jó, mi rossz, mi hasznos és haszontalan egyáltalán valahogy vezet minket.

 

A mi gyerekeink nagy küzdők. Mindanyian. És mi támogatjuk őket, ahogyan csak tudjuk. Megtesszük amit lehet, amire képesek vagyunk. sokszor azt is amiről azt hittük, hogy erre már nem vagyunk képesek, de mégis. És ami a fő, hogy annyira szeretjük őket, mert ők a mi gyerekeink, hogy ez mégiscsak erőt ad a mindennapi nehézségek elviseléséhez.

 

Nekem a kórházban az adott erőt, hogy éreztem, a fiam küzd és élni akar. Még akkor is, amikor orvosilag nem volt bíztató a helyzet. És ezt érzem azóta is, hogy ő szeret élni. És boldog. És én is boldog vagyok, hogy van. És kész.

 

 

Reményik Sándor: Kegyelem

 

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal -

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

 

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótlanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

 

S akkor - magától - megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.

 

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

 

Akkor - magától - szűnik a vihar,

Akkor - magától - minden elcsitul,

Akkor - magától - éled a remény,

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

 

Ez a magától: ez a Kegyelem.

 

Szeretettel:

méz