1922. I. 9.

 Pesti levél

 

Bevégeztetett! Rövid ideig tartó dicsőséges szereplés után a KAC visszatér oda, ahonnan a háború folyamán sikerült előbbvergődnie - a második osztályba. Tragikus ennek az egyesületnek a sorsa. A sportkedvelő közönség osztatlan szimpátiáját bírta, játéka mindig fair, közönsége - eltekintve a legutóbbi MTK - KAC mérkőzésen történtektől - a legcsendesebb mind között. Szorgalmasan dolgozó együttes, melyet látszat szerint sportszerű gondolkodás, egyesületükhöz való hűséges ragaszkodás tart össze. Ki gondolta volna ...? Sorsát megérdemelte, de amennyire örülünk az álamatőr klubok egyike bűnhődésének, olyannyira meg kell vetnünk azokat a személyeket, kik egyrészt, mint a KAC titkos profialapra való helyezkedésének legfőbb előmozdítói, később a legcsekélyebb erkölcsi érzésről sem tanuskodva, önmaguk árulták el hiúságból klubjukat, másrészt azokat a jelenlegi KAC-vezetőket, akik egyik nap bevallottak, másnap ferdítettek, harmadik nap fenyegetőztek; s midőn már minden bizonyítva volt, semmiről sem akartak tudni. Férfiatlan, gyerekes, komikus volt, ahogyan a KAC-vezetők vi- selkedtek, - de érthető. Saját megalázásuk árán is jobb sorsra érdemes egyesületüket próbálták menteni. Olyan módon, amint elgondolták, valóban lehetetlen volt, de ha fenyegetőzésüket cselekvés követte volna, s az ismertebb egyesületek nagyrészét leleplező, beígért önkéntelen purifikálási lavinát meg merték volna indítani, talán saját egyesületükkel szemben többre jutottak volna. Hiszen fenyegetőzéseikkel nyitott kaput döngettek, mert nyílt titok, hogy a KAC fenyegetései erős alappal bírnak. Nem ejt-e gondolkodóba mindenkit az az amatőrizmus, melynek alapján az a klub áll, mely befogad egy játékost, ki egyesületéből azért megy el, mivel 2000 korona havi fizetését nem akarják 3000-re felemelni. És mit szóljunk Mayer úrhoz! Mayer úr a KAC intézője, nemrégen még elég jelentős szerepet játszott a főváros futballsportjában. A KAC mérkőzésein a taccsvonal közelében volt mindig látható a pirospozsgás, jó húsban levő Mayer úr, ki civilben fakereskedő. Valósággal diktátori szerepet játszott klubjában, de el kell ismerni, az ő nevéhez fűződik a KAC aranykora sport- és pénzértékben nézve a dol- gokat. Joggal arrogálhatott magának eredményes működése után különleges működési kört, de ha már látta, hogy nem hajlandók azt neki biztosítani, nem lett volna szabad bosszúból ellenük fordulni. Elvégre bármennyire hálátlan is a gyermek, mégis az apja gyermeke, kinek rosszaságát sohasem illik dobraütni, különösen pedig akkor nem, ha annak fő előidézője maga az apa. A tolvajbecsület is megköveteli, hogy legalább egymást kíméljük, bármilyen körülmények között.

(Magyar Sport)