A Caravan néhány korai lemeze megvan nekem CD-n, de nem lehet mondani, hogy beléjük lennék zuhanva. Ha a széles körben (valaha) kapható volt lemezekről van szó, akkor a kedvencem a Matching Mole - azt hiszem, mind az öt CD-jük megvan, ami megjelent, és mind nagyon jó. A proto-zenekarokból én is kíváncsi lettem volna a Wilde Flowers-re, de amikor eszméltem, ez a CD már nem volt kapható, már el is felejtettem a nyomozás körülményeit. Néhány Canterbury-s válogatáson ugyan vannak számok... hát, szerintem jobb vásárt csináltok a Soft Machine Giorgio Gomelsky-féle 67-es számkollekciójával, mert lényegében ugyanarról van szó, csak még kiforratlanul. Wyatt stílusa is sokat alakult, feljődött. Ezek a korai demók, rendkívül archív minőségen kívül, nem sokat kínálnak, zenei zsenialitást, olyan élményt, amihez sokszor visszatérnék (mint pl. a Soft Machine 69 körüli felvételei) ezeken ne keressetek. Egyszer meg lehet hallgatni, megmosolyogni, kész.