1001: Alimami nem ijesztgetni akar, hanem segíteni. De azért köszi, hogy a védelmedbe vettél.

Visszatekintve a tegnapra, nekem az a legelképesztőbb, hogy ott vagyok a megyei kórház területén, rámjön egy nagyon erős epehólyaggörcs (amiről persze én nem tudom még akkor, hogy az), és erre nem kivizsgálnak, vagy adnak gyorsan valamit, hanem a kezembe nyomnak egy receptet, hogy menjek és hazafelé váltsam ki.
Úgy jöttem haza, hogy alig kaptam levegőt, beszélni se bírtam nyilván, csak bőgni, de senki meg nem kérdezte ám, hogy kell-e orvos, csak félrehúzódtak, meg másfelé néztek, szerintem azt gondolták, hogy biztosan részeg vagyok, és végül itthon a neten bogarásztam ki, hogy mi is a bajom.
Ez meg megint eléggé ijesztő gondolat: hogy simán hagynának meghalni a buszon, vagy akárhol.
Egyébként most is szarul vagyok ám, ötpercenként hányok, közben meg kelnek a csibéim a kotlós alatt, itt a sok kutya, macska, tyúkok, a lányom innen 150 km-re, kikapcsolt telefonnal, mert fáradt és aludni akar, az orvos meg majd csak délután kettőtől rendel, itt fog elhajtani a kapum előtt, de ha felhívom, biztos vagyok benne, hogy nem fog útközben megállni és bejönni hozzám, hanem azt mondja majd, hogy menjek be a rendelésre (30 perc séta + kitudja, mennyi várakozás), ráadásul péntek van...
Serdülőkorom óta, ha stresszhelyzetbe kerültem, akkor többnyire epeömlésbe folytottam a bánatomat, de eddig ez gyomorgörccsel és hasmenéssel járt. Mostanra, a netes cikkek alapján gondolom, kövem is lett, és ez okozza ezt a hülye lapockafájdalmat. A szóhasználatomban is mindig ott van a görcs szó: ha valamitől előre félek, akkor úgy szoktam mondani, hogy görcsölök miatta.
De erről most sürgősen le kell szoknom.
Meg ki kell találnom, hogy az eddigi tojásalapú kajám helyett mi a jófene legyen ezután.
Egyáltalán, el lehet oszlatni epekövet házi ön-kuruzslással?