Mikor nem ismerlek, nem ismerem szeretetedet

Nem értem, hallom, mégsem értem

Látom, mégis fel nem foghatom

Kintről távolinak tűnik, mit bentről megérinthetek

Fájdalmat látok és szeretetről hallok, mi ez? lehet ez?

Ó azt nem értem, mi enyhet adott keresztedben

Azt mi jobban fájt szögek fájdalmánál

Azt mi jobban fájt töviskoronánál

 

Tested szeretetben lángol, vágyad éget

Olyanok vagyunk előtted mint az enyhet adó víz, ki magától jöhetne, magától enyhet adhatna, magától Hozzád léphetne

 

Szólsz hozzám és hallom és nem lépek

Szólsz értelmemhez és mégis helyben maradok

Adsz jeleket, megértem és mégis elfordulok

Ó igen, olyan kiszáradt ajkad, mint pergament tekercse és a víz én lehetnék

És enyhet én adhatnék

Sebedet én kötözhetném be

Fájdalmad orvosa „én” lehetnék

 

Ó szereteted fáj! viszonzatlan szereteted éget!