"Én az ilyen cikkeken nagyon el szoktam gondolkozni, erről meg végképp vegyesek az érzelmeim."

Igen nehéz dolgok ezek szerintem is. Igazából mind a két helyzetet abszurdnak érzem. Azt is, hogy éppen a kaszinók válhattak a nyomorból való kilábalás eszközeivé, hiszen így eleve borítékolva voltak ezek a következmények. Azt is, hogy kifosztott és nyomorgó népeket akarnak "kártalanítani" olyan módon, amit belső meggyőződésük alapján soha el nem fogadhatnak. Most legalább haragudhatnak egymásra...

A méltósággal viselt szegénység egy nagyon érdekes dolog. Nagyon kíváncsi lennék a részletekre. (Alkohol, drog, erőszak, stb. feletti győzelem szempontjából pl.)

Azért is édekel, mert a szociológia jól ismeri a szegénységnek az összetartó, egymás segítésére épülő életközösségeket létrehívó erejét. És ismeri azt is, hogy ezekből a közösségekből egyénileg "kiemelkedni" csak a kapcsolatok megszakításának árán lehet. Ezt főleg azért írom le, mert a számtalan igaztalan elvárás közül talán ez a leggyakoribb: az egyének hagyjanak fel igénytelen életmódjukkal, emelkedjenek fel egyénileg és ezzel mutassanak jó példát a többieknek... Na ez az, ami lehetetlen az egymásra támaszkodó közösségekben.

Amennyiben ezek az őslakos közösségek másképp működnek, mint az átlag, tehát a szegénység nem jár együtt az emberi méltóság sérülésével, az nagyon érdekes és örvendetes dolog.