144000 2007.06.08 0 0 439 „ ..Látod mennyi vérfolt van ruhámon? Látod, milyen piros a ruhám? Látod, hogy saját Véremben ázik? A sok tisztátalan tett juttat engem ebbe a szánalmas állapotba... Valóban sokan váltak sóhajommá, és Szívemet azok a kezek sebzik meg, amelyeket én formáztam... De oly kevesen hallják meg sóhajaimat, oly kevesen szentelnek figyelmet véres könnyeimnek. Szemem fáj a sírástól. Megengedem, hogy képeim sírjanak, hogy lelkiismeretfurdalást és fájdalmat ébresszen bennetek, de csupán rövid sóhajtást hallok, ami akkor enyhe megkönnyebbülést ad nekem, de oly hamar beleegyeztek ismét, hogy szíveteket lefoglalja a világ gondja. Engeditek, hogy szíveteket elvonja attól, hogy engem vigasztaljon, hogy vigasztalója lehessen a Vigasztalónak, aki át tudna titeket változtatni, aki fel tudná támasztani lelketeket, aki istenivé tudná tenni lelketeket... Mások pedig hitetlenségük miatt maradnak érzéketlenek, amikor a szememből omló könnyek árját látják. Mivel elveszítették csodáim iránti érzéküket, nem tudják megérteni, és megszállottan üldözik jeleimet. Bűnük megfojtotta szívüket, és attól kezdve szívük csak a világi dolgok után repked. Nem döbbennek rá, hogy az ördög vezeti félre lelküket. Ki tudná megérteni mély bánatomat? Miért adnak ellenségemnek lehetőséget arra, hogy titokban, kárörömmel diadalmaskodjon felettük? Ki tudna közületek megkönnyebbülést adni Szívemnek? Ki tudna megpihentetni? A nap minden órájában, minden percében a közeletekben vagyok, és így hívlak benneteket: "Térjetek vissza hozzám, térjetek vissza a Szeretethez!" Ó de mily sokan váltatok kegyetlenné... Látjátok, hogy Véremben ázom, és ti mégis pihenni engeditek szemeteket. Ó még meddig nem halljátok meg sóhajaimat?”