Ki vagy Te ott a hegyormon, Ki vagy Te, Ki népedet hívod?

Felelj kérlek népednek, kérlek, felelj neki

Hangodat szél hozza, arany fénybe öltözteti

Hangod békét hoz, édes szelídséged, ó engedj minket meghallani

 

Ó engedj népednek Hozzád lépni

Nézd, hol állnak köd fedi el tekintetet

Ó, fújd el, fújd el messzire

Nézd mint fáj neki, ó igen nagyon fáj neki

 

Nézd fájdalmában saját húsába mar

Nézd tehetetlenségében mint csapkod, mint támad

Ó és nézd a könnyeket, ó nézd, hogy ömlik szeméből

Nézd a könnycseppek már patak, ó, érjen el Szívedhez, emeld fel Szívedbe

 

Engedj édes perbe szállnom Veled, engedd meg nekem

Egy leheleted elég, fénybe öltöztetni szíveket

Egy leheleted elég, zokogó felismerésre, térdre ereszkedésre

Csak egy leheletet, ó ne tagadd meg tőle, add meg nekünk

 

Ismered vágyamat, ismered ostromomat, kérlek engedj neki

S engedd így megköszönnöm értelemhez – köszönöm Csodaszarvas irgalmas tetteid