Ezzel a szerződéses fluktuációval egy kicsit vitába szállnék. Sajnos a mértékét majdnem eltaláltad, de ez alakulatonként erősen változik. Van, ahonnan tényleg azért mennek el, mert tele a hócipőjük, valamit nagyon elrontottak, vagy ők, vagy a főnökeik. Viszont van egy nagyon jelentős réteg, akinél rákérdezve a távozás okára, a lakhatás megoldatlanságára, a lakóhelytől való nagy távolságra (egy száz-kétszáz kilóméteres távolság csak egy amerikainak kicsi), és főképpen az alacsony illetményekre hivatkozva hagyja ott a sereget. Jól érezték magukat a seregben, szivesen szolgálnának még tovább, de valamiből meg kell élni, családot kell alapítani, el kell tartani a meglévőt. Egy fiatal jól terhelhető tehergépkocsivezetőnek civilben a legtöbb helyen annyit fizetnek alapként nettóban, mint amennyit a sereg bruttóban ajánlhat.
Ez az állomány szivesen katonáskodna úgymond "hobbiból", tartalékosként. Amúgy nem a legénységi állomány hiányával lenne gond egy tartalékos rendszer kiépítésénél. A parancsnoki állomány hiánya súlyosabb. Tiszthelyettesből már a régi tartalékos rendszerben is hiány volt. a tartalékos tisztképzés pedig már nagyon régen a múlté.
A tartalékos tiszt-tiszthelyettesi állomány utánpótlása nem megoldható a Honvédségtől kikerülőkkel. Ők többnyire nyugdíjazás vagy valamilyen alkalmatlanság miatt kerülnek ki, esetleg idő előtt leszerelnek, mert "tele a hócipőjük".
Szóval legénységi állományú még csak-csak akadna (ha nem is elegendő), de a jól kiképzett parancsnoki állomány hiánya komolyabb problémát jelent. És erre a problémára is minél előbb kellenének konkrét elképzelések.