a díszelgő tisztek többsége pedig nagypofájú, beképzelt, szakmailag nulla alak volt (most nem tudom, hogy mi a helyzet). a tiszthellyettesi állományban voltak igazán jó, szakmailag képzett srácok, de hát ők nem csináltak nyarat. Törzstisztek közül Kovács alez egy nagyon fasza csávó (volt; szerintem már nyugdíjban van), Hídvégi Feri százados (azóta már talán őrnagy).

Hasonlóan jól képzett tiszteket tudnék még sorolni a rég megszüntetett Savaria-ból (Papp százados, Bitman főt.zászlós), a két szolnoki zászlóaljból... Vannak jó tisztek, de sajnos semit sem tehetnek - ők a katonáskodáshoz értenek, és nem a hivatali seggnyaláshoz és intrikákhoz, ezért nem is igazán tudnak érvényt szerezni maguknak a sok potrohos ingyenélő mellett. Az utóbbiak meg a sereg szégyene.

Emlékszem, még a '90-es évek végén volt egy országos járőrbajnokság (több is). Az egyiknél a rendezvény után a résztvevők beültek az étkezdébe - tisztek, katonák és tiszthellyetesek/tisztesek vegyesen. Volt egy gépesített lövész hörcsög, aki fel volt háborodva, hogy mit keresnek az ő asztalánál a közkatonák.
Jellemző volt, hogy a szolnokiak és a külhoni missziókban szolgáló tisztek és őrmik felálltak, és a legénységiekkel együtt kivonultak az étkezdéből. A hőbörgő tisztnek egy rendkívül fasza tábori lelkész mondott egy rovid szót, amit mindenki hallott. ,,Seggfej!"

No, ezek az IGAZI tisztek (a kivonulók), akiknek nem büdös, ha katonáikkal egy asztalnál és egy kondérból esznek. Az ilyen tisztekért a katona is bármit megtesz, mert tudja, hogy érte is a parancsnokai - ha kell, - brit zászlóra tépetik szét saját seggüket.