Kerestem bokrot, metszettem vesszejét, fontam belőle kosarat

Kerestem lépcsőket léptem fokára, s vettem kosaramat

Gyűjtöttem jobbról, gyűjtöttem balról és kosaram tele lett

Fényes és csábos hiábavalóság, igen vele lett tele

És nem mondtam elég, hisz lépcső teteje még nem látszott, hát hogy lehetne elég?

Mondjátok meg kosaramat ajtón, hogy vigyem be?

Megmozdítani nem bírom, megemelni nem bírom, ajtónál szélesebb, most mit tegyek?

 

Kifutottam mezőre, karomon kicsi kosár, kedvesem adta, szép, könnyű formás

Ahányszor ránézek kedvesem képe jön elő

Kedvesemnek gyűjtök virágot, mezőt azért járom

Hol illatos virágot lelek leszakítom, nézzétek csokromat, milyen tarka

Kedvesem ezt szereti

Illata jön velem, kísér engem

Menyegzőre viszem, tudom megköszöni, táncra kérem táncra jön velem

Énekemre nevetésre fakad, tudom csatlakozik énekemhez

 

Együtt járjuk a táncot, egymás kezét el nem eresztjük

Ott lesz ahol vagyok, énekét követitek, ott leszek vele

Ő legszebb mind közül, arca sugárzó, megismerhetitek

Hol jár mindenki nevet, ó megérdemli rét legszebb virágait

Ruhája könnyű, járása ott van föld felett

Hangjára ki hallja felfigyel, ó igen jó vele