Először elmondom a két végletet.
Aki annak a híve, hogy a postagalamb tájékozódási képessége eredendően genetikus adottság (azaz nem tanítható, legfeljebb javítható ennek az alkalmazásának a képessége), a fiataljait minden előtréning nélkül elviszi 80 km-re. Zöme egyből elveszik, de a maradék 20-30% elég jól bírja a strapát később.
Mások harmincszor elviszik fiataljaikat 5-15 km-re, csillagirányban, és alaposan felerősítik a tájékozódóképesség alkalmazását. De ezek akkor szenvednek nagyobb veszteséget, ha a galambok zord időbe kerülnek, pl. ellenszeles versenyen.
A mérleg végeredménye mindkét helyen azonos nagyjából.
A terhelhetőség nagyon ravasz kérdés, mert a fiatalok nagyon sokszor küzdenek egészségi problémákkal. A tapasztalatlan tenyésztő ezt nem is igen észleli. A beteges fiatal nulla terhelhetőséggel rendelkezik.
Továbbá az alapvető ellátás is számít. Nagy melegben valami kis dobozban cipeled órákon át, a galamb nagyon kiszomjazik. Ezek nem sokáig állják a sarat, a tréningezés feltétlenül szakszerű felszerelést, itatást, engedőhelyen fél óra várakozást kíván.
Ha egészséges a galamb, heti 100-300 km szerintem reális. 100 a kezdőknek, 300 a rutinosabbaknak.
Ha a galamb sokat repült, mert félreútra ment, pihentesd, hogy hadd szedje össze magát fizikailag.
Remélem, érthető. Ha kérdés fogalmazódott meg benned, írd le, és meglátjuk, mit tudunk kisütni válaszul.