AMit tisztán látni kell:

jelenleg a legnagyobb űrbeli szerkezet, amit feljuttatott az emberiség, az ISS (a MIR-nél nagyobb már). Ez bizony elég "sovány". Egy naperőműállomás nagyobb lenne, bár tömegében már nem biztos - ez nyilván attól függ, hogy mekkora. Szóval egy ilyen project (főleg az össz energiatermelés kiváltása) nem kis dolog. A másik lényeges dolog: eddig az űrt nem használtuk semmi komolyabb termelésre. Ezek a naperőművek viszont nagyon komolyan termelnének - energiát, pénzt. Eddig az űr csak nyelte a pénzt, e a kevés űrturistától eltekintve nem adott.

 

Egy elég nagy teljesítményű állomás tudna sugározni több fogadóállomásra is.

Én a súly és költségek minimalizálása miatt úgy képzelem el, hogy koncentrált napfénnyel működő szerkezet lenne a legmegfelelőbb, mivel itt a tükrök, a súlytalanság miatt IGAZÁN vékonyak, és ebből fakadóan könnyűek lehetnek.

Megkockáztatom azt is, hogy egy ilyen nagy project esetében érdemes lenne feljuttatni egy űrtükör-gyárat (energiaellátása szintén űrtükrökkel), amely a feljuttatott fémanyagból (ami akár tömbökben is felmehet - akár elektrommágneses kilövővel is) a súlytalanságban és az űr kvázi vákumában készíthet olyan tükröt, amely olyan vékony, amit földi körülmények közt megcsinálni sem lehet. Ezzel a megoldással nagyban lehetne csökkenteni az egész erőműállomás súlyát, ami valóban igen kritikus tényező.

 

Megjegyzem, hogy már létező Holdbázis esetében onnan is lehet küldeni anyagokat az építéshez. Mivel a Holdnak nincs légköre, így az elektromágneses kilövősín adja magát.

 

Nem mondom, hogy ez egyszerű dolog, de azt sem, hogy minden energiát az űrből kell lehozni - a földi megújuló energiatermelés (ne csak az exotikus megoldásokra godoljatok, hanem a már régóta bevált vízerőművekre is) és az űrben megtermelt energia együtt lehetne a földi energiaigények ellátója (fúziós energia is szóba jöhet majd - a (rossz) vicc az, hogy jelenleg a fúzós energiától messzebb vagyunk, mint az űrbeli naperőművektól, technológiailag).

 

Naperőművek pályája: geostacionárius, még ha messze van is. Mivel messzebb van, ezért sokkal kevesebbet van Föld-árnyékban.

 

Technikai megoldáként ezeket a naperőműveket nem látnám el saját komoly pályaváltoztatáshoz elég erős hajtóművekkel, hanem többször felhasználható space-tug-okkal vontatnám a helyükre azokat. Ez további súlycsökkentés (költségcsökkentés is). Ezek a szervíz műholdak szállíthatnák az üzemanyagot a kiserejű finom pályakorrekciókhoz használt ionhajtóművekhez (utántöltés).

 

Egy ilyen naperőműállomást nem lenne érdemes rövid működési időre készíteni. Ellenkezőleg: minél hosszabb ideig működik, az általa megtermelt energia fajlagos költsége annál alacsonaybb. Pont ezért úgy kellene megtervezni ezeket, hogy az előreláthatólag elhasználódó alkatrészek (forgórészek, a turbinákban), esetlegesen a mikrometeorok miatt kilyukadó tükörfelületek modulárisan, automata szervízműholdak segítségével cserélhetők legyenek.

Sőt: hosszú távon megéri szervízállomást üzemeltetni, amelyre beszállított leromlott darabokat javítani lehet. (a tükröket akár helyben is lehet foltozni - ha megvan rá a technológia - ha nem, akkor a lyukas tükröket összeszedni (újakat a helyükre feltenni), és vinni az anyagukat a tükörgyárba reprocesszálára)