zsotyek Creative Commons License 2007.05.21 0 0 81281
Kinizsire hogyha vágynál,

Hét legyen, ki nekivág már.

Egy, kit éget májusi nap,

egy, ki sárban lábnyomot hagy,

egy, kinek Pilis kedvence,

egy, kit vonz erdős Gerecse,

egy, ki iszik nyomós kútból,

egy, ki dallamokat dúdol.

Hegyen-völgyön által ha mégy,

a hetedik te magad légy.

 

Röviden:

 

Szárliget-Csillaghegy-Szárliget

203,2 km     41 óra 51 perc

 

Kicsit bővebben:

 

Szóval úgy indult az egész, hogy beértem két évvel ezelőtt a Kinizsi céljába, és ott két készülődő embert találtam. Pár szót váltottunk, és  mikor kérdeztem, hova készülnek, -balazs- elmondta, hogy indulnak vissza Csillaghegyre. Ez akkor nekik nem sikerült, csak tavaly Ispinek, de a bogarat elültette a fülembe. Aztán később is szóba került a téma, azt hiszem, az is -balazs- volt, aki írta a topikon, hogy talán könnyebb lenne úgy megcsinálni a 200-at, hogy nem a Kinizsi után jönni visszafelé, hanem előtte. Ez nekem több okból is tetszett. Egyrészt, így nem kell szembemenni a sok fáradt emberrel, másrészt így a visszaútra megvan a motiváció (Kinizsi teljesítés), meg akár a társaság is. Aztán meg azt is gondoltam, hogy ez amolyan most-vagy-soha év, mert ki tudja, mikor leszek még olyan kondícióban, hogy meg merjek egy ilyet próbálni.

És eljött a nagy nap. Az igazat megvallva, egész héten alig vártam, hogy végre péntek legyen, meglehetősen be voltam sózva, meg azért izgultam is kicsit, mert ennyit még sosem gyalogoltam egyfolytában. Azon elég sokat morfondíroztam, hogy mit vigyek magammal, még a nagyobb hátizsák is felmerült, váltócipővel, esőcuccal stb., de aztán maradtam a minimálfelszerelés mellett. Ez végül egész jól bejött, így utólag nézve alig volt nálam olyasmi, amire nem volt szükségem, és hiányozni sem hiányzott semmi. Reggel viszonylag korán elindultam, hogy időben leérjek Szárligetre, nem voltam ugyanis biztos, mennyi idő alatt sikerült kivergődni Pestről, így aztán majdnem egy órával a tervezett idő előtt ott voltam. Kicsit olvasgattam, aztán pontban 10 órakor elindultam az iskolától. A vasútállomásnál próbáltam bélyegezni, de a kéktúra bélyegzőt ellopták, így maradt a közeli talponálló. Szárliget után meglepve láttam az irtást a hegyoldalban, annak viszont örültem, hogy a kutyák a tanya mellett nem voltak kint. Megcsodáltam egy azbesztpalás építményt (szakmai ártalom...), majd a nagyegyházi tavakat is. Kicsit meglepődtem, hogy még a kitérőkkel együtt is 2 óra alatt fenn voltam a kulcsosháznál. Lefelé Csanya alkotásaiban gyönyörködhettem, Koldusszállásnál megint bélyegeztem, a vértestolnai műútnál újabb feliratok vártak, majd Bányahegyen beiktattam egy rövid pihenőt (15:19). Újabb pecsételések a Gerecse üdülőnél és Pusztamaróton, újszerű „kapuk” egy kerítésen, időközben még az emberölő mondájával is megismerkedtem, majd beértem Péliföldszentkeresztre. Ezután jött a nap meglepetése. A faluból kiérve látom, hogy megy előttem valaki. Ruha és mozgás alapján úgy tűnt, mintha Börcsök András lenne, aztán mikor utolértem, kiderült, hogy tényleg ő az. Ő Mogyorósbányáról indult, csak még tett egy kört Péli felé. Neki ez a Mont Blanc körre volt felkészülés, innen is gratulálok, szép teljesítmény volt a 150+ km. Mogyorósbányán én elmentem a Kakukkhoz szusszanni, pecsételni (18:28), ő ment tovább. Aztán én is felkerekedtem. A tokodi pincéknél ekkor még üresen állt a pavilon, ahol másnap a kedves helyi polgárok láttak el minden jóval. Útközben nyuszit is láttam, majd a lenyugvó nap utolsó sugarai mellett értem fel a Getére (20:29). Lent, Dorog szélén vettem elő a lámpámat, aztán irány Kesztölc. Addig nem is volt semmi gond, amíg a kéken kellett menni, de a zöld...Nemigen jártam arrafelé mostanában, így aztán keresgéltem az ösvényt. Találtam ugyan egy jelzést, de mint másnap világosban kiderült, az köszönő viszonyban sem volt az úttal. Kevéssé használt csapások után azért végül sikerült meglelnem a helyes utat. Ekkor már bőven sötét volt, és bizony érdekes hangokat lehetett hallani az erdőben. Ilyenkor mindig abban bízom, hogy az állatok jobban megijednek tőlem, mint én tőlük, és jól elfutnak. :) Egyszer például nagy avarzörgés után vagy 30-40 malac szaladt át előttem az úton, és csak reménykedtem, hogy nem jönnek utánuk morcos szülők is. A Pilis-nyeregben kicsit ledőltem az egyik padra, de 10 perc múlva már indultam tovább. Ekkor már meglehetősen álmos voltam, Hosszúhegy előtt is ledőltem kicsit, majd a kéken is a Kevély előtti emelkedő aljában. Itt ért utol András, mint kiderült, a Hegyes-kő után lekavart kicsit, ott előzhettem meg. Nem sokkal mögötte én is megmásztam a Kevélyt, majd úgy 4:20 körül kezdett el esni az eső. Mivel esőcucc nem volt nálam, az idő meg nem szorított, így behúzódtam egy fa alá, és vártam, hátha eláll. Kb. 30 percet esett, de nem úsztam meg, mert miután elindultam, megint rákezdett kicsit, így kissé nedvesen értem ¾ 6 körül Csillaghegyre, ahol már készülődtek az emberek. Azt meg sem próbálom felsorolni, ki mindenkivel találkoztam itt, mert valakit úgyis kihagynék. Végül hivatalosan 6:50-kor indultunk el Vlaszijjal és OT Katával. Közben András elterjeszthette a hírt, mert menet közben elég sokan kérdezték meg, hogy igaz-e. Szerencsére az eső elállt, és arra is számítani lehetett, hogy a T100-asok majd leverik a bokrokról is a vizet. :) Nagyjából az első 20 km-en haladtunk együtt Vlaszijékkal, a pilisszentkereszti műút előtt ért utol sétáLós bácsi fiatal csapata, innen egy darabig velük haladtam. A Pilis-nyeregben várt a frissítő pont, és pygmea még egy banánnal is megajándékozott (köszönöm még egyszer!). Bálint elsétált Vlaszijékkal, egyedül indultam tovább. Kesztölc előtt utolértem Kerek repkényéket, akik a nyeregben megelőztek, összeismerkedtünk Foresterrel, aztán leereszkedtünk a sörözőhöz, és a mellette levő depósautó-lerakathoz, ahol efemm és padler kínálgatta a TTB-seket mindenféle földi jóval. Hamar átértünk Dorogra, majd a Gete előtt kaptunk egy kis áfonyás vizet, ami kinek jobban, kinek kevésbé ízlett. A meglepetés a Gete után jött, mert a Hegyes-kőnél a szokásostól eltérően ezúttal ellenőrző pontot találtunk. Állítólag volt olyan, aki ezt sikeresen ki is hagyta...Útközben rappakos-szal is többször összefutottunk, meg Nomáddal, lányával és ...Dorszival is. A tokodi pincék előtt grobával futottunk össze, aki azzal fogadott, hogy valaki „halálhíremet költötte”. Szerencsére a hír nem volt igaz, így tavalyhoz hasonlóan ismét élvezhettük a tokodi polgárok vendégszeretetét. Rövid frissítő után egy huplit leküzdve elértük túránk felét (és ami fontosabb: egy nyomós kutat) Mogyorósbányán, ahol ennek örömére egy kis pihenőt is engedélyeztünk magunknak. Mosakodás, vízvételezés után irány Péliföldszentkereszt, ahol ismét efemm-ék vártak minket. Innen aztán végig velünk tartott sétáLós bácsi is. Felkapaszkodtunk Pusztamarótra, ahol rövid idő alatt jelentős mennyiségű topikos gyűlt össze, megismerkedhettem elsőalkalom-mal és -rafter-ral is. Éppen sötétedésre értünk Bányahegyre, ahol molyoltunk egy kicsit: lámpaelőkeresés, gulyásevés, öltözködés stb. Átvágtunk a mocorkáson, kis sorban állás után a létrán is átjutottunk, majd a szántóföldre kiérve sajnos nem lepődtünk meg azon, hogy a többség a kaput választotta, és csak mi másztuk meg az újabb két létrát. A kék jelzést a bozótosban is sikeresen megtaláltuk, és elértük a műutat, ahol a depóautó ezúttal levessel várt minket, ott volt rigormortis, és ott várt Vándor Csillag is, aki már megjárta aznap Tolnát-Baranyát, és jött elkísérni Bogit az utolsó 25 km-en. Innen még 7-en indultunk tovább petamival, gethével és vajonmerrével, de utóbbi kettő Koldusszálláson a hosszasabb ücsörgést választotta, így öten maradtunk. A létszám rövidesen tovább olvadt, mert petami már nagyon nyűgös volt, és felszerelésünk tönkretételével fenyegetett minket, aztán lemaradt. Megmásztuk az utolsó hosszabb emelkedőt a kulcsosházhoz, aztán onnan már szépen bevitorláztunk a célba (3:51). Itt megintcsak rengeteg ismerős arcot láttunk, megettük jól megérdemelt virslinket, majd 5 óra előtt már Pesten is voltunk. Hát ennyi volt.

Még azt hadd tegyem hozzá, hogy nagy köszönet Boginak és Bálintnak, akikkel a legtöbbet mentem együtt, de persze az összes többi útitársnak is. És gratulálok az összes teljesítőnek, különösen azoknak, akiknek ez volt az első százasuk (akikről tudom: Kerek repkény, Pít/c20xe, OT Kata). Nagyok vagytok!

 

Képek