A vízszintes indításnak számos előnye van a vertikálishoz képest.
Egyszerűbb az eszköz földi kezelése, mert az indítórámpára álláshoz, különféle tesztekhez való beállához a saját futóművét használhatja. Ez meggyorsítja a különféle előkészítési munkákat.
A vízszintes elrendezés további előnye, hogy majd minden része hozzáférhető az eszköznek az indítórámpán, és adott esetben A helyszínen elvégezhető olyan javítás, ellenőrzés ami másképp csak a szerelőcsarnokba történő viszaállással oldható meg.
Vízszintes indításnál lehetőség van az eszközt gyorsíani nem rekétatrechnikás megoldással (mágnesesen,a dollyra szerelt sugárhajtóművekkel), csökkenteni lehet az űrhajósokra ható terhelést, a hajtóművak lassú felszabályozásával, megfelelő hosszúságú pálya esetén megszakítható a start és kifékezhető az eszköz, nincs szükség az indítási hely vízzel történő elárasztására (ez különösen igaz, ha a szerkezet ramjetekkel gyorsul és a rakétahajtóművek csak nagyobb magasságban vannak elindítva).
Számos szerkezeti és vezérléstechnikai előnye is van. A vízszintesen indított gép sokkalta stabilabb, mert nem tisztán a hajtóművek szolgáltatják a felhajtóerőt. A tartályokat, terhet nem kell egy keskeny függőleges vonal mentén elrendezni, ezért masszívabb szerkezetek építhetőek.
Tudom, egy kiterített gép közel sem néz ki olyan jól mint egy fallisztikusan meredező űreszköz, de mint említettem ezek az eszközök 50 évvel szemléletet képviselnek, és igen jó lenne túllépnénk rajtuk.

Az X-33-nál 2 kompozit egy Al-Li hidrogéntartály készült. Azért törekedtek a kompozit felhasználására, mert túl nehézre sikerültek az aerospike hajtóművek és egy nehezebb tartály esetén túlságosan hátra került volna a súlypont.
Az Al-Li tartály kivitelezésébe már a project leállításáról szóló döntés megszületése után kezdtek bele a "maradék" anyagi keretek felhasználásával.