Kis Ádám Creative Commons License 2007.05.20 0 0 75
Kedves Mlaczky!

Nézetem szerint a Magyarulez legjobb hagyományait reprezentálják a hozzászólásaid. Örömmel nyugtázom, hogy abban a kérdésben, amelyre én válaszoltam, lényegében nekem adsz igazat.
Ami egyébként a nagybetű-kisbetű, májuszkula-minuszkila kérdést illeti, a megjegyzéseid jó alapot adnak ismeretterjesztésre.

Elóször is, a terminológia. A májuszkula-minuszkula terminuspárnak ontológiailag valóban csak együtt van értelme. Amíg nem volt minuszkula, addig nem lehetett májuszkula sem. Azonban, amíg nem volt minuszkula, erről a kérdésről nem is igen értekeztek terminológiai szinten. Mindazonáltal teljesen jogos és kézenfekvő visszamenőleg is májuszkulának nevezni a májuszkulát, mint ahogy azt a szakirodalom is teszi. (No meg, az sem kétséges, hogy Ádám férfi volt már Éva megteremtése előtt is.)

Másodszor, Szántó magyarázata szerint a májuszkula és a minuszkula különbsége eredetileg nem ugyanaz, mint a mai nagybetű-kisbetű különbség. A minuszkulának vannak lelógó-felnyúló részei, szemben a májuszkulával. A funkcióhasadás nyilván későbbi, ami bizonyos értelemben indokolja a vita alapját képező konnotációt is.

Harmadszor: számomra nyilvánvaló volt, hogy a magunk kultúrájában haladok visszafelé, hiszen ez a tiszteleti nagybetű kifejezetten nyelvfüggő - v.ö. a németeknél fel sem vetődne ez a kérdés, a Heimat mindenképpen nagybetű, akárcsak a Hund.

Végül nézzük csak a nemirodalmi papiruszok kérdését. Ezek kétségtelen létezhettek Platon előtt, azonban azt az intellektuális váltást, amely az írásbeliség előtti és az írásos kultúra gondolkodása között kialakult, valamiképp mégis Platonnál kell keresni.
Erre nézve: Nyíri-Szécsi: Szóbeliség és írásbeliség. Áron kiadó 1998
Előzmény: Törölt nick (74)