az én anyukám annyira szépen zongorál

 

 

hallgattam szép meséit, hogy zongorázott

néha ha szembe találkozott, játszott is rajta

ujjait vitte, sodorta föl le, közben mosolygott

a lelkével játszott, kicsi voltam, mindig ugyanazt

és Algírban a hotelban oly szépen hangzott

a Für Elise, egy nagy teremben, üres székekkel

úgy hallgattam akkor is, és büszke voltam rá

azóta van egy zongorám, alig százharmic

de ha eljön és felnyitom, eljátsza ugyanazt megint

és csodálattal dalolom utána el-elakadva

segítve ujjammal combomom a fehéret, lenyomom

mert az én anyukám annyira szépen zongorál