A dolog nálam nem csupán hit kérdése, én megkaptam a bizonyítékot e dolgok igazsága felõl.

Helyesen feltételezed, személyesen nem ismerek senkit, azaz nincs tudomásom arról hogy ismerõseim közül valaki tudatosan abban a tudatban él, amirõl én azt állítom, hogy az a mennyek országa, de nem tartom kizárt dolognak.

Teljesen szabad vagy az én állaspontomat képviselni vagy sem. Elképzelésem szerint a valóság a tudat kifejezése, kinyilatkozása, tehát nem elválasztható az életmódtól. A mennyek országa tudat állapota, ami az ember viselkedésében és környezetében kifejezésre jut. Már a tudat magában véve is valóság, - egy virtuális valóság, annak anyagi, fizikai, vagy elméi és érzelmi megnyilvánulását tapasztaljuk nap-nap után, mint életmódunkat.

Nem zavarom gondolataimat, a tudat, a szeretet, a bölcsesség, a hatalom elképzelésemben az egy és oszthatalan Isten arcvonásai, jellemvonásai, nem a halandó ember tulajdona, vagy tulajdonsága, Ezekhez a dolgokhoz az embernek csak hozzáférhetõsége van. Mindegy tehát az, hogy a tudatot, vagy a szeretetet vagy Istent veszem kiindúló pontnak. A tudat nem független a szeretetõl, mint már írtam, a szeretetben élõ ember tudatosan cselekszik, ez megfordítva is érvényes, az aki tudatosan cselekszik szereteben él. Most közbe vethetnéd, hogy lehet tudatosan rosszat is tenni, erre csak azt válaszolnám hogy csak tévesen és szándékozan, de nem igazán tudatosan.

A szeretet nem érzelem, de érzelem lehet a szeretet következménye, 'lábnyoma', éppen úgy mint a tudatos cselekedet. Korábban már említettem, hogy Isten elképzelésemben egy hatalom bennünk és körülöttünk, egy Bölcsesség, hatalom és szeretet kimeríthetelen forrása, egy Vezérlõ Alapelv, Úgy van tehát ahogy mondod, a szeretet elv, a Vezérlõ Alapelv egy 'jellemvonása', 'arcvonása', nem érzelem.

Ebbõl nem következik az, hogy a szeretet, csak képzelet lenne, a szeretet éppen olyan valóság mint a tudat, egy virtuális valóság, minek kifejezése, vagy megnyilvánulása szilárd, dönthetetlen tény.

Nem keverem az állapotot a folyamattal, a folyamat egy pillanatnyi képe egy pillanatnyi állapot, a következõ pillanatban már nem ugyanaz, tehát egy ujabb állapot, úgy lehet folyton változó.

A tudat nem folyamat, sem állapot, a tudat Isten egyik 'jellemvonása', 'arcvonása' tulajdonsága. Az isteni alapelv örök, változatlan, az ember nem az, és hozzáférhetõsége sem, onnan az emberi (ön-) tudat és annak az a bizonyos állapota, a mennyek országa is változó. Bírhat ez a tudat ismeretekkel, tapasztalatokkal, stb, de nem e dolgok halmaza.

Isten az összefüggés. Lehetnek a tudatos lét, az ötudat, a tudat, az élet, az isteni szikra látszólag különbözõ fogalmak, az összefüggés Isten vagy a Vezérõ Alapelv. Az embernek mindezekhez a dolgokhoz csak hozzáférhetsége van.

A „tudatos lét”, vagy az (ön-) tudat elképzelésemben egy és ugyanaz, ez természetesen nem azonos a tudatállapottal, ez utóbbi a „tudatos lét”, vagy az (ön-) tudat vagy egyszeûen a tudat állapota, pillanatnyi helyzete tehát nem vele azonos.

Valójábn nincs olyan hogy saját tudat. Az ember csak gondolja hogy saját tudattal rendelkezik, - tévesen gondolja. Az ember rendelkezik azzal a tudattal (Istennel) amihez hozzáférhetõsége van, ezt hagyja szinezni alakítani (nem a hozzáférhetõséget, hanem azt amihez hozzáfér), formálni, gondolatai, adottságok, a test szûkségletei, vágyak, indulatok, érzelmei és különböz erõk által. Úgy az ember által (nem mindig tudatosan), alakítva színezve jut az isteni tudat kifejezésre az anyagi világban.

Ahogy mondod, a valóság több mint „az azokról alkotott képzetek igaz és hamis összessége.” De hát ez nem cáfol itt semmit.

Üdv, pelgrim