Cochisenak nem minden unokája volt ilyen szerencsés egyébként... Ez a sírkő egyiküké, aki valószínűleg - első éveit leszámítva - teljes életében hadifogoly volt. A tizenöt Naiche-gyerek (ebből azért nem mind nőhetett fel) sorsát egyelőre nem sikerült kellő mélységben feltérképeznem.  De egy biztos: Walter C. Roe református lelkész, aki közöttük működött, éppen azon háborodott fel a legjobban, hogy a kormányzat hadifogolyként kezeli a gyerekként fogságba esett és az ott született személyeket is, akik már fel is nőttek közben. Megfogadta, hogy bármi áron kiszabadítja őket. Orvosa határozott figyelmeztetése ellenére - azt hiszem, tüdőbeteg volt - Washingtonban töltötte 1912 telét, hogy teljes erejével segítse a csirikavák szabadulásának ügyét. Az apacsok 1913 áprilisában hagyták el Fort Sillt, de ő ezt már nem érte meg, márciusban belehalt elhatalmasodó betegségébe.

Egyes szerzők szerint a csoportnak nagyon nagy hányada vált hitvalló kereszténnyé. Ha így volt, ennek az embernek az elszánt küzdelme biztosan sokat nyomott a latban...