Egy német kollegával futottunk ki ebédidőben, kb. 4:40-es tempóban, majdnem a határaimon. Néhány száz métert kellett megtennünk a főút mellett, majd a síneken keresztül elértük a tengerpartot. Igénytelen nyaralók, bűzlő szennyvízcsatorna következett, majd dűnék, többnyire még jól futható utakkal. Elértük az urbanovai strandot, ahol még kevesen voltak, többségében nők; jól jött egy kis optikai dopping. A homok még a szigeti pudingnál is jobban nyeli el az energiát, mintha minden lépésnél újra kellene kezdeni a futást, nincs lendület és folyamatosság, csak ugrálás egyik lábról a másikra. Egy mászókánál erősítettünk, majd vissza, megint kellemetlen tempó, vigasztaltam magam, hogy milyen jó azért ez, hogy megedz, magamtól sosem futnék ilyen gyorsan. Visszaérve csodálatos langyos zuhany, nagy ebéd és pörgős munka.