Pantel Félmaraton – 2007. május 6.

Tavaly is neveztem, de jól ki is hagytam a Sárvár után hóropogós lábszáraimmal. Hát, az ilyesmin át kellett esnem, úláccik. Időtervem nem volt, mert az idei döntés hirtelen született, mindenesetre nagyon örültem volna, ha behúzom 2 órán belül.

 

Berzso jól beijesztett a reggeli forgalommal, így már 9-kor megérkeztem a víztorony utáni parkolóba. :))) Legalább volt idő kényelmesen. Klappolt minden, pinkód Gabi még tüsténkedés mellett is odajött beszélgetni, DieM-mel társalogtunk, majd József csatlakozott és ellátott koksszal. Na most nem lesz hasmenés, tuti, gondoltam. Nem is lett. :)) Hipp-hopp eltelt az idő –ja, bécsis zsemlével frissítettem útközben- lesétáltunk a ruhatárba, majd a zöld gyep narancsszínű foltjához. Gratulálhattam Lupusnak személyesen, végre láttam spetit is, majd Chino pingált egy FB fiút a vádlimra - köszik!- aztán beálltam az 1:50-2:00 zóna elejére, hogy ezt becsülettel megpróbálom ma.

 

Az fura volt, hogy DieM, east és Lupus állt mellém, de ennyi önbizalom kell- asszem. :)) Kis időnek el kellett telnie, hogy a start után elérjük a rajtvonalat, de addig is jót csevegtünk. Majd elindultunk és én nem akartam elrohanni. De tényleg nem. Valahogy mégis kvázi együtt utaztunk. A kapunk kívül volt egy kisebb emelkedő. Előre nézve olyan szép volt látni a sok futót, kocogót. Mintha egy színesruhás gnú csorda dübörögne fel a folyóparton. DieM időközben elmesélte, hogy szintszakmailag mi várható. Erős lejtő, majd egy rövid, de meredek emelkedő, amin sokan belegyalogolnak. Időközben elsuhant az első killer (5:12),

majd 3 másik (5:07, 4:58, 5:09) és el kellett döntenem, hogy visszaveszek-e, vagy megpróbálom. Asszem qqbenkó adta meg a választ. Mikor a második gnú-szerű felfelén utolértem, kedvesen utánam szólt, hogy ilyen nyárvégi céllal nyomni kell! :)))) Upsz, elfelejtettem említeni a szurkolóinkat. Volt ott kereplő, taps és egy komplett boogie zenekar a síháznál. Itt utolértem east-et és kicsit bohóckodtunk a szurkolóknak. Aztán Ő ellépett.

 

A térdem bírta, tehát nem vettem vissza a lejtőn se (4:36, 4:39), majd a Költő utcánál elkezdett emelkedni. Na, én ezen tuti felfutok, itt van hát az emelkedő! Fel is értem és konstatáltam, hogy jól megcsináltam, ham-ham (5:09). Aztán folytatódott a zuhanás és logikailag nem volt oké, hogy az imént túljutottam az emelkedőn (4:41). Egy balkanyar megadta a választ. Nagyon is. Hát, átkapcsoltam robotba, rövid totyogás szerű lépések, de a pulzus azért kúszik felfelé. Mikor elérte a 190-et (202 a maxom), belesétáltam. Itt előzött vissza DieM, 9 killernél (6:39). Kb. 50 métert gyalogoltam és felértem. Már nem kellett volna sok. :((( Aztán enyhébb lett az emelkedés, ismét döcögés (6:24, 5:47), közben helyreáll a világ rendje, Lupus is megelőz. Majd lejtő, amit kihasználtam a pulzus csökkentésére (5:08, 5:12), közben nézem a szembejövőket, elsuhant papamaci67, alt és mikor DieM-met meglátom, akkor már tudom, mindjárt én is fordulok.

 

Már vártam a visszaérkezést, ott várt ugyanis a frissítőpont. Ittam és mint az összes többin, egy pohár vizet a fejemre öntöttem (6:13). És elkezdődött a hosszú emelkedő. Viszonylag jól ment, nem kellett belesétálnom (6:02, 5:42, 5:41).Itt értem be kymikát(?). A libegőtől már ismertem a szakaszt, tudtam, hogy lejt. Tehát a 19. killeren elengedtem a lábaimat (4:51). A tábla előtt 100 méterre megpillantottam east hátát, amin meglepődtem. Akkor mégse megy olyan rosszul, gondoltam. A síháznál beértem, mondtam neki, hogy itt a boogie megint! :)) Kicsit együtt döcögtünk, aztán a lejtőn kiengedtem a kéziféket (4:51). Így gyakorlatilag a véghajrát 4 killeren produkáltam.

 

Már vártam a tábor kapuját, de lassan közeledett, így elkezdtem még jólesően előzgetni. Tapírka szólt rám, hogy itt a vége, ideje hajrázni is, így találtam még egy fokozatot. Köszi a bíztatást! Papamaci serkent még a kanyarban, kinyúlik és repül a láb. A nevemet hallom a szpíkertől, és stopper áll (4:59 az 1,1-re). 1:53 és egy kicsi, kúl. Javítottam 3 mp-et a februárban megfutott félmaratoni PB-men, amit a Szigeten hoztam össze. Elégedett vagyok, nagyon. Alakulgat.

 

Jól éreztem magam, kifejezetten jólesett a mozgás. Az időjárás nekem perfekt volt. Megúsztam görcs és hasmenés nélkül is, pedig toltam. Józseffel együtt nevettünk, hogy jól sikerült a kokszolásunk. Kis dumcsizás és hevenyészett nyújtás tette teljessé a futóélményt. Köszi mindenkinek, különösen a szervezőknek. Gratula a futóknak. Ahoj.

SC