Hegyvidék 2007

Időtervet szándékosan nem csináltam, eddig, amikor csináltam, mindig közbejött valami fatális, vagy kevésbé fatális, ami miatt az egészet tehettem a vágyak múzeumába :-(. Meg akartam nézni, mit tudok, használt-e az ez évben szintes terepen eltöltött jópár km. Csak annyit mondtam, hogy a lejtőkön bátrabban és gyorsabban szeretnék futni, mint tavaly, a többit meg legalább ugyanúgy, és akkor majd meglássuk, mire esz ez elég.
A nap "prímán" kezdődött: minden metró elment az orrom előtt, a fogas beragadt, a chipletétet hányaveti módon csak félig raktam össze ... 10:50-re már rajtszámom is volt. Beálltunk a végére igen népes és hangulatos FB-mezőnybe (Mosi, Berzso ...), és úgy elszociálódtunk, hogy még a visszaszámlálást sem hallottam. Csak Balázs mondja, hogy induljunk, mert ellőtték a rajtot. Mondtam, hogy ne mondja má'. Pedig tényleg.
Már az első km-eken éreztem, hogy egész máshogy megy, mint tavaly: sokkal jobban. Emelkedős km 5:40-ban, a lejtősök rendre 5:2x-ben. Km-enként 30-60 mp olvadt le a tavalyiból. Pszt, még nagyon sok van.
P'u-nak üzenem, hogy a sár nem zavart, kicsit több bajom volt a pályára mosott kövekkel, az egyiktől el is estem, de cseppet sem fájt, és az a km-em is 5:20 lett, akkor meg mi baj lenne? Balázs hiperprofi munkát végzett a nem kis számú és igen változatos ívű kanyarok és egyéb "szopóbódék" jelzésében. Innen is köszönöm, Balázs! Óriási biztonságban éreztem magam, és mivel nekem is jól ment, ez garancia volt egy jó versenyre.
A "gonosz utcában" (by Berzso) féltávig futottam becsülettel, majd igen tempósan belegyalogolgattam. Nem azért, mert kipurcantam, hanem már előre gondolkoztam: a végső lejtőkre tartalékoltam, ahol már tavaly semmi erőm nem maradt. Nézzük meg, ez így mennyivel lassabb! Kiderült, hogy semmivel sem (8:52 most, 8:49 tavaly), a következő km-en meg 40 mp-s gyorsulás a gyorsabb regenerálódás miatt. Kész az új stratégia: durva emelkedőkön futás-gyaloglás kombó, a végén zúzás. Látványosan jobban mozogtam a pálya legmagasabb pontján mint tavaly, amikor már csak arra volt erőm, hogy azzal szekáljam Balázst: "Ááálljunk meg nyúj-ta-ni!". Most mosolyogni is volt kedvem, meg kart emelni, meg sok köszönömöt mondani a sok lelkes szurkolónak, akik síppal, dobbal, nádihegedűvel buzdítottak az utolsó méterekig. Köszönöm mindenkinek!
Itt majdnem egy tizessell jobban álltam mint tavaly, jöhetett a gurulás lefelé. Ám ez az egy nem llett felhőtlen. A Normafáig minden optimális volt, utána meg bár éhségen kívül semmi bajom nem volt, Balázs órája csak nem akart hét percnél kevesebbet mutatni kilométerenként. Ez egy ideig bosszantott, az utolsó km-en meg már úgy voltam, hogy úúgyis tetemeset faragtam a tavalyiból, jobb mosolyogni utána és beszélgetni, mint a fűben feküdni, mint tavaly. 2:23, vagy 24 nemtudommennyikor a nyakamba került a befutóérem, ami nagyon tetszik.
Jó hét percet javítottam, teljesen fájdalommentesen. 2:18-at ki tudtam volna magamból csavarni, de boldogabb akkor sem lennék. Ez a nap a legszebb futóélményeim közé kerül a tavalyi éjszakai mellé.
-Blans- sikere mellett a 24 órás Eb-ről érkező hírek, Gaandi és Ursi számomra teljesen felfoghatatlan futása adot még sok örömöt, doppingolt közben, olyannyira, hogy a János-hegy oldalában, mikor megüzenték a legfrisebb híreket, azt ordítottam, hogy "Nekem most mennem kell!" és toltaam neki ... 500 méterig, mikor ész bekapcs, most ez az én versenyem, és ezt így nem sokáig fogom bírni ...

Ámultam és bámultam, hogy milyen jó eredmények születtek (és még sokról nem is tudok), gratulálok mindenkinek!

A szép erdőben "talált" 21 km-emet a gyűjtésbe ajánlom, meg a Balázsét is, ha nem írja be külön.

Laci