Ha egyszer engedsz a túszejtőnek, akkor a következő túszejtő már bátrabb lesz. Ha sose engedsz neki, lehet, hogy egyszer-kétszer meghal az összes túsz, de idővel alig lesznek majd túszejtők. Márpedig a túszejtés olyan téma, hogy legjobb szándékok (a túszejtő és a rendőrség legjobb szándékai) és legnagyobb szakértelem (a rendőrség részéről) esetén is meg fognak halni emberek. A világ összes országában. A túszejtés története a rendőrségi/terrorelhárító kudarcok története is egyben, Münchentől Dubrovkáig. Éppen ezért a hosszú távú cél a túszejtések számának minimalizálása akár azon az áron is, hogy időnkint a túszok elpusztulnak, mivel hosszú távon így lehet minimalizálni az áldozatok számát.

Az más kérdés, hogy ebből nem következik, hogy mindenáron a túszok halálára kell játszani, meg se kell próbálni megmenteni őket, vagy hogy most konkrétan jól döntöttek a rendőrök. Azt azért látni kell, hogy nincs jó megoldás, és ha áldozatok vannak, akkor se a rendőrökön múlik feltétlen.

Persze van amikor lehet tudni, hogy elkövettek könnyen elkerülhető hibákat (például Beszlan katasztrofális volt, Waco-nál se voltak profik a hatóságok, vagy Münchenben a németek, az egyébként profi dubrovkai akció sikerét meg elmosta az az ostobaság, hogy a szabadítók a gáz ellenanyagával nem látták el időben a kórházakat, sőt meg se mondták nekik, mit használtak), és ilyeneket gyakran szoktak is elkövetni a világon mindenütt. Azért még ahol hibáznak többnyire ott is vannak enyhítő körülmények: Beszlan és Waco esetében például különböző - szövetségi, tagállami/köztársasági, helyi - szintű hatóságok, különleges szolgálatok egymást fedő hatáskörei és az emiatti szervezetlenség, illetve Beszlan esetében ehhez járult még a helyszín óriási mérete és a fegyveres szülők tömeges jelenléte (eltávolítani nem nagyon hagyták magukat, mondjuk a hatóságok meg se próbálták), Waco esetében pedig az a tény, hogy nem számítottak rá, a szekta akár tagjainak (közte a gyermekeknek) a legyilkolására készül, stb. stb.