Nem képzelődöm. A mennyek országa bizony a tudat egy bizonyos állapota, de még a szabadság és rabság is az, habár ez utóbbi áldozata képtelen azt úgy látni. Ezek a dolgok mind az emberi tudat állapotából erednek és az ember érzelmi és anyagi világában, környezetében jutnak nyilvánosságra.

A gondolkodás a tudat fejleménye, nem fordítva. A szabadság is az ember életében jut kifejezésre, de a tudatban jön létre. A tudatot pedig nem lehet elválasztani az élettől, az élet a tudat kifejezése, - és ez se lehet fordítva, - úgy mint a gondolkodás is a tudat kifejezése, későbbi fejleménye.

Nem vagyok meggyőződése arról, hogy a szabadság, ami a tudatban jön létre, ott csak virtuális lenne, tény azonban az, hogy a tudat tartalma, minősége, állapota, színvonala az ember életében, környezetében, gondolataiban, képzeletében tetteiben, stb., kifejezésre jut.

A tudat állapota nem eszköz amivel a vétkeket fellehet számolni, hanem egyszerűen csak egy állapot. A tudatnak az állapota lehet olyan szánalmas hogy azáltal szenvedünk, de lehet olyan nagyszerű is, hogy nagyon jól érezzük magunkat, de a tudat állapota nem csak érzelmeinket befolyásolja, hanem gondolatainkat, képzeleteinket, tetteinket, röviden egész életünket, és kiterjed annak minden területére; ez fordított irányban is érvényes, a tudat állapotát mindezek a dolgok befolyásolják, 'érlelik'.

Jézus az igazságtalanságok és vétkek felszámolásával a tudat állapotának javítást, színvonalának emelését igyekezett elősegíteni, azzal a meggyőződéssel, hogy a tudat úgy az ember érzelmi világában, képzeleteiben, gondolataiban tehát abban, amit te virtuálisnak nevezel és az anyagi világban és tetteiben is kifejezésre jut.

Ami a fügefa történetét és a kereskedők kiüzését a templomból illeti, én elhiszem, hogy mind a két dolog megtörtént. Mint már említettem, a fügefa esetét leckének veszem, a kereskedők kiüzésében a templomból pedig Jézus felháborodásának kifejezését látom, nekem ez elég.

És maradok amellett, hogy Jézus a 'belső' szobával nem egy földrajzi helyre célzott.

Arról volt szó, hogy akiben megbízunk annak nem teszünk fel fölösleges kérdéseket, nem arról hogy kinek lehet létfontosságú kérdéseket feltenni.

Nem a tudat az emberi sajátosság, hanem a hozzáférhetőség nagysága, hiszen minden élőlény rendelkezik bizonyos tudattal, sőt minden dologban rejlik bizonyos tudat.

 

A tudat Isten, de nem csak a tudat, és Isten természetesen több mint amennyi tudathoz én most hozzáférek. Ez nem csupán az én felfogásom.

Az embernek talán még a saját keze, saját lába, saját feje se sajátja, és egykor minden ember befogja látni, hogy azokat is csak 'kölcsön' kapta.

Az emberek tudatának különbözősége nem egy elvből származik, hanem a különböző sorsok, körülmények által befolyásolt hozzáférhetőségéből.

Az egyetemes tudatot nem lehet elsajátítani, az marad egyetemes, úgy mint a napfény, senki se mondhatja „az én napfényem”. A tudat állapotát nem a hozzáférhetőség befolyásolja, hanem a gondolkodás a tapasztalat, az érzelem, a körülmények, a sors, stb. Az egyetemes tudathoz való hozzáférhetőséget pedig az a tudat határozza meg amihez már hozzáférhetőségünk van. Ez eddig csak az emberre vonatkozik, mivel csak az ember rendelkezik nagyobb hozzáférhetőséggel mint amennyire szüksége van életfenntartásához.

Az ÉN VAGYOK (- tudat) elméletemben igenis része, vagy helyesebben, szakasza az egyetemes tudatnak, nem ellentéte, azt nem kell megszüntetni, de szó volt arról az árnyék „én” -ről, amit ego-nak neveznek, ami előbb-utóbb egy helyes belátással megszűnik létezni, mivel nem lesz létjogosultsága, és nem lesz ami 'táplálja'.

A valóságról alkotott fogalmak is valóságok, függetlenül attól hogy azok a fogalmak helyesek vagy sem, úgy mint egy álom is valóság, - virtuális valóság.

Úgy van ahogy mondod, létezik valótlan elképzelés is a valóságról, ami csak az ember fejében valós.

Üdv, pelgrim