„Ez a tudatállapot nem gondolkodik, hanem parancsnak engedelmeskedve hajt végre utasításokat. Ez nem az Isten bölcsessége, hatalma és szeretete, hanem ennek a tudatállapotnak a gondolkodásképtelensége.”

 

Elképzelésem szerint nem úgy van, a tudatállapotban, amit mi a mennyek országának nevezünk, az ember tökéletes szabadságot élvez, nem „engedelmeskedve hajt végre utasításokat” , a gondolkodast nem korlátozza semmi.

 

„Most tudom, hol lakik Isten, de azt a házat kerülöm, nehogy Isten meglásson és megszólítson.”

 

Az idézetet nem bizonyítéknak, csak illsztrácoónak szántam.

„Mégegyszer megkérdem. Ezt az átkozódással, vagyis a fügefa elszárasztásával képzeled el?”

 

Kételkedem abban, hogy Jézus valaha igazán átkozódott volna, egy normális ember leélhet egy egész életet egy szó átkozódás nélkül. A fügefa elszáraztása szolgálhatott egy magasabb célt, ebben az esetben a tanítványok oktatása. Én elhiszem, hogy az megtörtént, de nem tartom nagyon fontosnak.

„Éppen azért nem fog korbácsot a kövekből épült templomban tisztelhető Isten mellett, amikor az emberben tisztelhető Isten templomát hirdeti meg.”

 

Jézus nem az Isten templombeli tisztelhetõsége mellett fogott korbácsot, hanem a jámbor hívek mellett akik az Istent a templomban jártak tisztelni.

 

„Azért világosította fel őket, hogy ha Istent keresik, akkor a belső szobájukban tegyék azt.”

 

Az a belsõ szoba, amire Jézus célzott, nincs egy földrajzi helyhez kötve; az akkori jámbor ember azt a legkönnyebben talán éppen a tmplomon belül találhatta meg.

„ezért magyarázatlan tételei az egyszerű embereknek csak további kérdéseket jelentenek.”

Vagy éppen nem. Szerintem az egyszerû ember, aki oly szerencsés volt, hogy közelebbrõl ismerhette Jézust, volt elég bizalma benne, hogy nem tett fel fölösleges kérdéseket. Kérdések mint vajon kik lehettek a lelki szegények, nem egy egyszerû elmébõl erednek.

„Hogy lenne az, amikor folyamatosan egy belső tudathasadást emlegetsz az én-tudat és az egyetemes tudat között?”

Nem emlegetek belsõ tudathasadást.

Még egyszer, a tudat egy és oszthatatlan Isten. Az embernek csak hozzáférhetõsége van, tehát nincs saját tudata, amit igazán tulajdonának nevezhetne, minthogy a napfény, vagy a levegõ, vagy a csillagos ég se egyes emberek tulajdona. De az emberek hozzáférhetõsé mindezekhez dolgokhoz lehet különbözõ. Az én-tudat, vagy az ön-tudat, az ÉN VAGYOK minden emberben a hozzáférhetõség tartalma. És van olyan dolog is amit ego-nak neveznek, egy elméi alkat melynek feladata az, hogy az egyént védelmezze, az elõtérbe helyezze. Ez az ego önálósult és elhatalmasodott, és az igazi öntudatot majdnem tökéletesen utánnozva, az ÉN VAGYOK, a KRISZTUS helyét bitorolja, de hát errõl már korábban beszéltünk.

Üdv, pelgrim