Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

Oktatási Minisztérium,

Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht..

hik - Kezdőlap Keresés mehet

részletes keresés

EISZ,

FIP tudástár,

Könyvtári katalógus,

Tankönyvtár,

Foglaltságjelző,

Fórum.

Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár.

Beköszöntő - GYIK - Matematikai képletek olvasása - Nyertes pályázatok listája - Böngészés - Visszajelzés - Keresés - Ábratár.

A szántás   Az alapvető talajművelés  

Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár

A Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő által közvetített digitális tartalmat a felhasználó a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. 33. paragrafus (4) bekezdésében meghatározott oktatási, illetve tudományos kutatási célra használhatja fel. A felhasználó a digitális tartalmat képernyőn megjelenítheti, letöltheti, arról elektronikus adathordozóra vagy papíralapon másolatot készíthet, adatrögzítő rendszerében tárolhatja. A Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő weblapján található digitális tartalmak üzletszerû felhasználása tilos, valamint kizárt a digitális tartalom módosítása és átdolgozása, illetve az ilyen módon keletkezett származékos anyag további felhasználása.

A szántás

A szántás alapvetően forgatáson alapuló művelet, ahol a barázdaszelet kivágása után lazítás, porhanyítás és kisebb mértékű keverés mellett a barázda-keresztmetszetnek megfelelő szeletet átfordítjuk. Az eke művelőeszköze, az ekefej, úgy van kialakítva, hogy egy függőleges és egy vízszintes vágással a talaj felszínéből egy, a barázdaszelet keresztmetszetének megfelelő részt kihasít, majd a barázdaszelet sarka környékén elhelyezkedő elméleti forgáspont körül átfordítja (39. ábra). E folyamat során a talaj eddigi szerkezete megváltozik: fellazul, aprítódik és keveredik.

39. ábra - A barázdaszelet elméleti átfordulásának lehetőségei

A szántás művelete egy bonyolult, összetett folyamat. Jelentős vonóerőt igényel, amely kifejezhető a traktor függesztőberendezésén jelentkező, az ekére jellemző vontatási ellenállással. A vontatási ellenállás Gorjacskintól származó képletének elemzéséből megismerhetők azok a tényezők, amelyek energetikai szempontból leginkább jellemzik az eke munkáját. Az elterjedten használatos képlet az alábbi három tagból áll:

F = F₁ + F₂ + F₃ = fF_G + knab + εnabv² [N].

A kifejezés első tagja – F₁ – az eke súlyerejét, valamint a barázda falán és fenekén fellépő súrlódási tényezőt (f) veszi figyelembe.

A második tag – F₂ – függ az ekefejek számától (n), a barázda keresztmetszetétől (a × b) és a kihasítási és tömörítési munkát jellemző deformációs tényezőtől (k).

A képlet harmadik tagja – F₃ – a talajszelet gyorsításához, oldalirányú szállításához és tereléséhez szükséges erőhatásokat veszi figyelembe, ahol az n × a × b szorzat az eke által átművelt teljes keresztmetszet, ε az eke és a talaj jellemzőinek egymásra hatását fejezi ki. A sebesség (v) négyzetes alakban szerepel.

A fenti kifejezés kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a szántás elvégezhetőségét és munkaminőségét – egy adott munkaszélességű gépnél – csak a munkamélységgel és a haladási sebességgel lehet befolyásolni. A munkamélység általában szükségszerű követelmény, így csak a műveleti sebesség megválasztására van módunk.

Az ekék szerkezeti felépítése

Az ekének – traktorhoz való csatlakozásának alapján – függesztett vagy féligfüggesztett (40. és 41. ábra) változata különböztethető meg. A technikai fejlődés egy régebbi szakaszában a vontatott ekék voltak az elterjedtebbek, de ma már alig lehet ilyen géppel találkozni.

40. ábra - Függesztett eke három ekefejjel

41. ábra - Féligfüggesztett eke négy fejjel

Az eke munkavégző szerve az ekefej (1), amelyből általában többet fognak fel az eke keretére. Ezen a kereten helyezik el a kiegészítő berendezéseket is. A keretszerkezet (2) fogja össze egy egységgé a gépet, teszi lehetővé a traktorhoz való csatlakoztatást (3).

Az ekefej

Az ekefejek végzik a szántás tényleges műveletét. Oldható kötéssel, általában csavarok segítségével vannak a keretszerkezethez rögzítve. Az ekefejszár (42. ábra, 1) a felfogó résztől az eketestig nyúlik le. Az eketest (43. ábra, 1) fogja össze mindazon funkcionális elemeket, amelyek a szántásban részt vesznek. A haladási irány szempontjából legelöl halad a szántóvas (43. ábra, 2), amely a barázdaszelet vízszintes kivágását végzi. A szántóvas felületével egy síkot alkotva a kormánylemez (43. ábra, 3) követi azt. A kormánylemez barázdafal felé eső éle választja el a barázdaszeletet a még szántatlan területtől. A kormánylemez felületén végigcsúszó talajszelet átfordul, közben rögökké töredezik szét. Az összetett mozgás eredményeként a rögök részben keverednek is. A kormánylemez munkájának jellemző tulajdonságait felületének görbületei határozzák meg. A kormánylemezeket többé-kevésbé azonos elvek szerint kialakított görbületi szabályok szerint (44. ábra) csoportosítva gyártják. A talaj minőségének, kötöttségének, az agrotechnikai követelményeknek stb. megfelelően – különböző típusú kormánylemezzel szerelt ekéket lehet vásárolni.

42. ábra - Ekefejszár a felfogóelemekkel

43. ábra - Az eketest a csatlakozó szerkezeti elemekkel

44. ábra - Különböző típusú kormánylemezek jellemző görbületi vonalai

A kormánylemez végében, ahol a talaj elhagyja a felületét, általában egy keskeny lemezből készült kormánylemeztoldat (43. ábra, 4) található, amely a barázdaszelet teljes átfordulását segíti elő. Rögzítőcsavarjainak meglazítása után e toldatok a legjobb átfordítást biztosító helyzetbe állíthatók.

A kormánylemez barázdafalhoz közel eső oldalának felső részén található a hántólemez (43. ábra, 5). Szerepe ugyanaz, mint az előhántó ekefejé, azzal a különbséggel, hogy amíg az előhántó fejek – amelyek lényegében az ekefejek előtt haladó kisebb méretű eketestek – négyszögletes keresztmetszetű kivágást, a hántolólemezek háromszög keresztmetszetű (39. ábra, b, c) szeletet vágnak le a barázdából. Az előhántók (előhántó fejek és hántólemezek) a kihasított talajrésznek azt a sarkát forgatják le előbb a barázda aljára, amelyik különben a szántás felszínére kerülne. A barázda csak ezután fordul át, így a talajfelszínen található tarló- és növénymaradványok a barázda aljára és nem a felszínre kerülnek. Egyszerűbb szerkezeti felépítése következtében ma már egyre inkább a hántólemez használata terjed.

A kormánylemez mögött a barázdafali oldalon az eketesthez csavarral rögzítve található az ekenád (43. ábra, 6). Ez egy viszonylag nagy felületű lemez, amely a barázdafalnak támaszkodik és felfogja az ekefejre ható oldalirányú erőket. Emiatt az eke keresztirányban nem tér ki, fogásszélessége állandó és biztos lesz. A legutolsó ekefejen általában nagyobb ekenád található (43. ábra, 7), mert az eke oldalirányú kitámasztásánál az utolsó ekefej a meghatározó. Erre az ekenádra van még felszerelve a saru, ami a barázdafenékre támaszkodik és az eke hátsó részén jelentkező függőleges erők felvételét szolgálja. A jól beállított hátsó ekenád és saru az eke nyugodt, egyenletes járását biztosítja.

Az ekének és azon belül egy-egy ekefejnek nagy a vonóerő-szükséglete, ezért szerkezeti elemeinek is nagy az igénybevétele. Ez akkor léphet egy biztonsági határon túl, amikor csak egy ekefejet terhel a traktor teljes vonóereje (például elakadás következtében). Ha ez az eset bekövetkezik és nincsen biztonsági berendezés, az ekefej olyan nagy deformációt szenvedhet, hogy működésképtelenné válhat. Ezért az ekefejeken nyírócsapos (42. ábra, 2) vagy nyírócsavaros biztonsági berendezéseket szoktak alkalmazni, így túlterhelés esetén nem a fő szerkezeti elemek mennek tönkre, hanem a biztonsági elemek, amelyek könnyen és egyszerűen cserélhetők.

Tárcsás csoroszlya

Az eke keretszerkezetére általában kör keresztmetszetű könyökös rúddal, az utolsó ekefej előtt van felerősítve (45. ábra). A tárcsa egy villa közé fogott tengelyen csapágyazva tud elfordulni, a villa pedig a könyökös rúdon fordulhat el. Így a vékony tárcsa a talajba hatolva az eke előrehaladása következtében forog. A tárcsát úgy állítják be, hogy az utolsó barázdaszelet előtti barázdafal vonalában járva segítse a barázdaszelet kihasítását és tiszta átfordítását. Némely, főként kisebb méretű ekén a tárcsás csoroszlya helyett késes csoroszlyát lehet találni, amelynek feladata a tárcsáéval azonos.

45. ábra - Az eke keretére felerősített tárcsás csoroszlya

Mélységhatároló kerék

Az ekéken általában művelési mélység (barázdamélység) állítására mélységállító kereket (40. ábra, 4 és 41. ábra, 4) használnak, amelyek zöme csavarorsós állítású. Ezen állítóberendezések – a függesztőberendezések jó beállítása ellenére is – hasznos szolgálatot tesznek, mert jó beállításukkal az ekefejek egyenletes terhelését, az eke nyugodt járását és szép talajfelszínt lehet elérni.

Az eke keretszerkezete

A különböző gyártmányú ekék eltérő keretszerkezetei úgy készülnek, hogy a traktor által leadott vonóerőt közvetíteni tudják a munkavégző szerveknek. A keretszerkezetek robusztusak, erősek. A kereten találhatók – az előzőekben már ismertetett munkavégző egységeken kívül – a traktorhoz csatlakozást biztosító függesztőberendezések, a kiemelt vagy szállítási helyzetet biztosító, általában hidraulikusan működtetett kiemelőkerekek és a nagynyomású olaj szállításához szükséges csővezetékek (41. ábra, 5, 6). Néhány eketípusnál, amellyel egy menetben szántáselmunkálást is lehet végezni, kapcsolóelemet (40. ábra, 5) is felszerelnek az elmunkáló számára.

Az ekék fajtái

Azokat az ekéket, amelyeket az ekefejek jobbra forgatnak, ágyekéknek nevezzük. Az ágyekékkel mindig úgy kell a szántás irányát, a szántandó terület nagyságát megválasztani, hogy a lehető legkevesebb össze- és szétszántott barázda keletkezzen.

A váltvaforgató ekék alkotják a másik csoportot. Ezen belül alapvetően két típust különböztethetünk meg: a váltóekét és az ikerekét. Mindkét típusnál ugyanannyi jobbra és balra forgató ekefejet találhatunk, csak azok a váltóekénél egymáshoz képest 90°-ra, az ikerekénél 180°-ra helyezkednek el (46. ábra). A váltóekék ma már kimentek a divatból, mert a traktorból vezérelve hidraulikus úton forgatható ikerekék kiszorították őket. Így, ma ha váltvaforgató ekéről beszélünk, ikerekéről van szó.

46. ábra - Két- három-, négyekefejes váltvaforgató ekék (ikerekék)

A váltvaforgató ekék jobbra és balra forgató fejeit a keretükkel együtt váltogatni lehet. Ha a táblán a jobbra szántó fejekkel kezdtünk el dolgozni, a tábla végén átváltunk a balra forgató fejekre. Ugyanabban a barázdában jöhet vissza az eke, amelyikben az előbb ment, így elkerülhetők a tábla közepén az össze- és szétszántásból eredő egyenetlenségek (lásd az ágyekéknél). A váltvaforgató ekékkel történő szántásnak különösen nagy jelentősége van a lejtős területeken, dombvidéken a rétegvonal menti szántás esetében, mert így mindig felfelé lehet forgatni a földet, ami előnyös a talajerózió megakadályozása szempontjából.

  Fel   Az alapvető talajművelés  Tartalom  A középmély lazítás

Elérhetőség - Webmaster - Honlaptérkép

_uacct = "UA-1425197-1"; urchinTracker();